"Boldognak lenni" címmel rendezte meg a Miskolci Görögkatolikus Általános Iskola Gálaműsorát
Eperjesiné Bolykó Mária, igazgatóhelyettes asszony számolt be az eseményről:
„Az, aki vagy, Isten ajándéka neked. / Az, akivé válhatsz, a te ajándékod Istennek! (Dan Millman)
Boldognak lenni…
2018. november 23-án Boldognak lenni… címmel rendeztük meg a Miskolci Görögkatolikus Általános Iskola Gálaműsorát a Művészetek Házában.
Gálaműsoraink sajátja, hogy tematikus, vagyis mindig valamilyen téma köré csoportosítjuk a műsorszámokat, emellett az iskola teljes tanulóközössége (majdnem 500 gyermek) fellép.
Nézőink nem értekezést, vagy tudományos művet láthattak, csak pillanatfelvételeket mutattunk az örömről. Naponta ezernyi öröm les ránk, csak észre kell vennünk, és magunkba engednünk. Örülni hívtuk hát a jelenlévőket, hisz élni is csak örömben érdemes és csak örömben szerethetjük az életet, melyet Isten gondviselő szeretetéből kaptunk!
A Nyitóképben iskolánkba járó gyermekeink szüleit láthattuk, akik a boldogsággal kapcsolatos gondolataikat osztották meg velünk. Köszönet és hála jelenlétükért, az odaszánt időért és a gyönyörű, megszívlelendő, hitvallással is felérő gondolatokért.
Pedig egyáltalán nem könnyű feladat megfogalmazni a boldogság lényegét: néha nem lehet hangosan szavakba önteni, ám van, hogy ujjong, és hangos öröm kíséri, van, hogy csak a hálatelt szív, vagy egy legördülő könnycsepp árulkodik jelenlétéről. S nagyon-nagyon sokszínű… Mindenkinek mást jelent, mást a hívő embernek és mást az ateistának, mást a fiatalnak és mást az idősnek, mást a szerelmesnek és mást a magányosnak… Egyvalamiben mégis minden boldogság talán azonos: ha vasmarokkal szorítjuk, messzire szökik tőlünk…
Pedig az ember örömre született. Az örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel a boldogságot keressük. A boldogság pedig örömökben lép elénk.
Az iskola vezetőségéből Pappné Orosz Klára igazgatónőt, Szabó Béláné igazgatóhelyettest, és Béres Gábor iskolalelkész, nevelési igazgatóhelyettest hallhattuk, amint a boldogsággal kapcsolatos iskolai hitvallásunkból emeltek ki számunkra fontos gondolatokat.
Népmeséink és anekdotáink sokaságából mindannyiunk számára ismerős az egymást kereső, egymással időnként kijönni képtelen, de egymás nélkül élni sem tudó emberpár képe. 2. évfolyamosaink műsorának címe: Se vele, se nélküle - volt. Ebben a mesében Ádám nem feltétlenül egy tökéletes férfi, és Éva sem a tökéletes nő.Talán ezért is lehetett könnyen azonosulni velük.
Úgy mondják az okos emberek: Az, hogy kibe szeretünk bele, soha nem döntés kérdése. Azonban az, hogy kit szeretünk egy életen át, mindig döntés kérdése. Első évfolyamos tanulóink pont ezzel a témával foglalkoztak Szerelem – házasság címmel.
Mai világunkban még szinte kötelező igent mondani a materiális sikerre, mindegy milyen áron. Pedig a valódi szabadságot az adja, amikor az ember szabadon mondhat nemet. Az élet nagy karrierdöntéseinél nem nagyon szoktuk azt mondani, hogy köszönöm, nem fogadom el a magasabb beosztást és a nagyobb fizetést, mert ugyan megtiszteltetésnek érzi az ajánlatot, de azzal a munkával, amit most végzek, tökéletesen elégedett vagyok, nem vágyok sem nagyobb felelősségre, sem hosszabb munkaidőre, sem több stresszre. 7.a osztályosaink Nézőpont kérdése címmel ezt a kérdést boncolgatták.
5. évfolyamos tanulóink Taktikai győzelem című műsorszámukban arról győztek meg minket, hogy az élet küzdelmeiben azért nem árt néha az eszünket is használni, mert, hogy is énekelte az Illés együttes? Az Ész a fontos, nem a haj.
Gyerekszáj – avagy mi gondoljuk Istenről - címmel 3. évfolyamosaink fohászainak segítségével bepillanthattunk Istenképük rejtett titkaiba. Elgondolkodtató, megható, s gyakran mosolyra fakasztó pillanatokban lehetett részünk.
Emberi életünk tanulságai kapcsán 4. évfolyamosaink néhány olyan történetet meséltek el nekünk, melyek rávilágítottak arra, hogy milyen könnyen szem elől téveszthetjük a számunkra Isten által kijelölt utat, vagy akár saját céljainkat.
Fekete István: Roráte című karácsonyi novellájának mondanivalója nemcsak most, Advent idején hordoz fontos üzenetet. Az év bármely napján megtalálhat bennünket az az Isteni kegyelem, melyet drámaszakköröseink közvetítettek nekünk.
6. évfolyamos tanulóink - Anyám 13+1 kedvenc mondata, avagy pillanatképek szülők és kamaszok életéből – címmel idézték fel a gyermeknevelés nehézségeit, mely sokszínű érzelmi skálán mozog mindkét fél részéről: könnyek és nevetés, harag és sértődöttség, kibékülés, megbocsátás, s mindenekfölött az a gondoskodó szeretet,mely felismeri, hogy néha NEM-et kell mondanunk gyermekeinknek, mert meg kell tanulniuk, hogy csak értékek és elvárások mentén formálódnak majd igaz emberekké.
Vámos Miklós azt írja A Pál utcai fiúk című regényről: „A kérdés mindig az, hogy az ember nemecsek legyen, kis kezdőbetűvel, és haljon meg az igaz ügyért, vagy kövesse el az élet szokásos árulásait, s élhessen tovább, igaz, behúzott vállal és lesunyt tekintettel. Határozottan csak az nyilatkozzon, akit már hozott ilyen helyzetbe az élet. Mindettől függetlenül is: főhajtás Molnár Ferencnek!” 8. évfolyamosaink A Grund című műsorszámban pont a fenti nagyon is elgondolkodtató erkölcsi kérdésekkel szembesítették nézőinket.
Gáláink utolsó műsorszáma hagyományosan a Zárókép. „Boldogság, gyere haza, honnan jössz, nem érdekel, gyere haza csak ennyi kell” – mindenki számára ismerős Cserháti Zsuzsa dalának refrénje. Vajon miért van az, hogy a boldogságot hajlamosak vagyunk mindig valahonnan kívülről várni? Miért a jövőben akarunk boldogok lenni, majd ha ez vagy az megtörténik velünk, majd holnap, holnapután, a jövő héten… Miközben ma élünk, ma kellene örülnünk, hogy emberibb legyen az életünk. Én úgy hiszem, hogy a boldogság választás kérdése, mert ahogy Kosztolányi Dezső is írja: „Boldogságunk, vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk.” Hiszem azt, hogy a boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk. Pedig az egészen nagy dolgok egészen kis dolgok szoktak lenni. A boldogság fáradhatatlan és elpusztítani sem lehetséges. A boldogságot nem lehet birtokolni. A boldogság az az Isteni és szellemi megtapasztalás, amikor minden pillanatot hálával, szeretettel és alázattal élsz meg. Az este során egy izgalmas utazáson vehettünk részt, melyben boldogságra vágyó emberi létünk pillanatképeibe nyerhettünk betekintést, bár nem kínálhattunk titkos receptet útravalóul senkinek.
Isten a saját képmására teremtett bennünket. Emberi életünk során vágyakozunk, hogy egyre közelebb kerüljünk az Isteni bölcsességhez, s végső soron a hőn áhított boldogsághoz is, amelyről szívből kívánom, hogy gyakori vendég legyen otthonainkban!