Február 12-én, a miskolci megyei kórház kápolnájában idén a világnap alkalmából görögkatolikus szertartást tartottak
Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórházban négy történelmi egyház, az evangélikus, a református, a római katolikus és a görögkatolikus egyház lelkészei lassan már húsz éve végzik munkájukat. Minden évben megemlékeznek a betegek világnapjáról is, más-más felekezet szervezésében. Idén a görögkatolikus kórházlelkész, Tótszegi István atya fogta össze az imaalkalom megszervezését a kórház területén található Isteni Irgalmasság Kápolnában.
Hétfőn délelőtt görögkatolikus szertartás szerinti nagyböjti imaórán imádkoztak együtt a kórházlelkészek, kórházi dolgozók Orosz Atanáz püspök vezetésével és tanításával.
Dr. Büdi László, a megyei kórház megbízott főigazgatója köszöntőjében azt mondta, hogy az egészségügyi dolgozók szemszögéből a betegek világnapja nem az ünneplésről szól elsősorban, hanem sokkal inkább az egészséges társadalom figyelmét hívja föl a betegekkel, elesettekkel való szolidaritás fontosságára. Ennek az emléknapnak a jelentősége túlmutat a hívő emberek tömegén, meg kell, hogy érintse azokat is, akik nem vallásosak. Az individualizmus kultúrájában, vagy az ember mindenhatóságának bizonygatása miatt hajlamosak vagyunk szinte közömbösen nézni azt, ami másokkal és nem velük történik. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az élet természetéből adódóan mindenki megbetegszik, vagy megöregszik, és előbb-utóbb találkozik a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a szenvedés érzésével, „Igazán akkor várhatunk el együttérzést, megértést, szolidaritást mások részéről, ha ezt magunk is megtesszük.” – mondta a főigazgató.
Atanáz püspök a homília elején arra mutatott rá, hogy „Az egyház első évszázadaiban sokáig tartotta magát az a felfogás, hogy Jézus Krisztus nemcsak szolidaritást vállalt minden beteg emberrel, nemcsak sebei által nyújtott gyógyulást, hanem egyúttal Ő a főorvos, akihez a lélek és test gondjaiban leginkább fohászkodunk. Az egyházatyák úgy emlegették Őt, mint akinek beosztott orvosai az apostolok, de Ő a főorvos, aki a teremtő Istentől, az Atyától hozza az orvosságot mindnyájunk számára.”
A miskolci püspök beszédét azzal a gondolatmenettel folytatta, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Kar betegek világnapjára küldött üzenete is megfogalmazott. Jelen világunkban megváltozott az élet tisztelete: az ember legyen és maradjon mindig egészséges, fiatal, sikeres. Ha pedig már nem ilyen, akkor sokan úgy gondolják, hogy már nem is értékes és le lehet mondani róla. Mint halandó emberek természetes módon félünk az ismeretlentől, félünk a szenvedéstől. A keresztény ember sem keresi a szenvedést, a halált, viszont elfogadja azzal a tudattal, hogy a földi élet Isten kezében van. „Keresztény hitünk azt tanítja, hogy miként születésünkről, úgy halálunkról sem dönthetünk mi magunk, autonóm módon: tehát elutasítjuk az eutanázia minden formáját” – idézte Atanáz püspök a körlevelet, majd végül az kérte; „imádkozzunk a szenvedőkért, a betegekért, és kérjük Istent, hogy adjon mindenki szívébe részvétet és szeretetet azok iránt, akik rászorulnak a testi, lelki támogatásra. Orvosainknak és az ápolóknak pedig adjon mindig elegendő erőt, kitartást hivatásuk folytatásához”.