Augusztus 1. és 5. között Bodajkon zajlott a 26. Szent Damján Tábor, melyben kispapjaink és önkénteseink egy élményekkel teli, önfeledt hetet ajándékoznak a sérüléssel élő gyermekeknek és fiataloknak.
Az országban egyedülálló tábort a görögkatolikus kispapok hozták létre 1997-ben avval a céllal, hogy egy hétre levegye a terhet a sérült gyermekek szüleiről, egy hét feledhetetlen vakációt ajándékozzon a gyermekeknek, és felhívja a társadalom, a fiatalok figyelmét a sérültekkel való szolidaritásra.
Az évente megrendezésre kerülő egyhetes program részeként a táborozóknak lehetőségük nyílik különféle fejlesztő és szórakoztató programokon való részvételre, mindezek mellett pedig a hit is fontos szerepet kap. A táborban való részvétel teljesen ingyenes. A működéséhez szükséges összeget évről évre közös összefogás által is csak nagy erőfeszítések árán tudjuk összeszedni. A legutóbbi táborunkban 120 fogyatékkal élő gyermeket táboroztattunk 150 önkéntes fiatal bevonásával. Az idei táborról két önkéntes, Hidegh Noémi és Szemerszki Anna osztja meg élményeit.
A Szent Damján Tábor egyetlen láthatatlan, mégis mindenki által érezhető tagja: a szeretet. Ezen egy hét alatt ugyanis mindig velünk volt, mikor milyen álruhában. Egy ölelésként, egy hatalmas pusziban, olykor kicsit meghúzva magát, egy apró simításban jelent meg köztünk nap mint nap. Akik ezen tábor tagjai voltak 2023 nyarán, azok csordultig tele szívvel és lélekkel mehettek haza abban a tudatban: „Jövőre is találkozunk!”
A tábor 26 éves fennállása bizonyíték, hogy minden kis tökéletlenségünkkel együtt vagyunk tökéletesek, s nem is csak szeretetközösségé, hanem a hét végére igazi családdá váltunk. Boldogság önti el szívünket, hogy idén részt vehettünk hagyományőrző táncházban, finommotorikát fejlesztő játékokban és kézműves tevékenységekben, élőzenés koncerten és az elmaradhatatlan motorozáson. A táborozók találkozhattak a héten tűzoltókkal, rendőrökkel, mesemondókkal, akiket befogadtunk szeretett táborunkba.
Idén különösen is azonosultunk a következő részlettel: „Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.” (Fil 2,13)
Száz év is kevés lenne felsorolni, mennyi embernek vagyunk hálásak, hogy közösen létrehozhattuk ezt a csoda-tábort, de akinek a leghálásabbak lehetünk, az a Jóisten, hogy egymás mellé rendelt minket. Vele együtt még nemesebb, és nélküle talán lehetetlen is hordozni egymás terhét.