Felújítás után újra megáldotta Atanáz püspök a kazincbarcikai templomot
Alig több mint negyedszázados történelmével viszonylag fiatal, de növekedő parókia a kazincbarcikai. A templom azonban már kisebb renoválásra szorult. Ennek a munkának a befejezése után áldotta meg Atanáz püspök Isten hajlékát a Mennybemenetel ünnepe utáni vasárnapon.
Liturgikus imáink előtt a templomban mindig meghallgatjuk Isten igéjét, főként az evangéliumot. ez a nap mégis rendkívülire sikerült, hiszen magában az örömhírben volt (nem is elrejtve) az imádság. A legszebb résznek nevezte Atanáz püspök Szent János evangéliumának 17. fejezetéből az 1-13. szakaszt, amit ezen a vasárnapon, a liturgián olvastak föl. „Szent János azt írja le, hogyan imádkozik tanítványaiért Jézus Krisztus. Egyedülálló óra és pillanat, amikor az Ő legszentebb imájába kapcsolódhatunk be, meghallgatjuk, megszívleljük és magunkévá tesszük a Megváltó Krisztusunk imádáságának szavait.”
„Imájának elején hálát adott azért a hatalomért, amellyel az Atya megáldotta Őt, hogy tanítványainak örök életet biztosítson. Mi magunk is azért járunk ebbe a templomba, hogy boldog legyen az életünk, és örök életet nyerjünk. Odakint, ebben a világban ez nem mindig sikerül. Egy ideig mennek a dolgok, aztán kisebb nagyobb kátyúkba jutunk, és egy-egy kátyús úton lelkileg összeroskadva, olykor hajlamos azt mondani az ember, hogy nem élet ez így. Az Úr Jézus azért jött, hogy életünk legyen, igazi, tartalmas, boldog és örök életünk. Ezt köszöni meg imádsága elején Jézus az Atyának, hogy ebből az örök életből részesítette tanítványait.
„A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik” - idézte az evangélium sorát Atanáz püspök, majd hozzáfűzte, hogy "Janka Gábor atya is ebben a felújított templomban adja tovább mindazt, amit az Úr Jézustól kapott. Mindig újabb és újabb tanítványoknak, szentségek felvételére készülőknek adja tovább a tanítást, azért, hogy örök életük legyen. Sose veszítsük szem elől ezt a legfőbb bizonyítékot; azért vagyunk ezen a világon, hogy Istent szeressük, neki szolgáljunk, és hogy örök boldogságra jussunk. Ez mindennél fontosabb és itt, ebben a közösségben épp ezért éneklünk, imádkozunk, és munkálkodunk."
Ezen a vasárnapon az első (nikeai) egyetemes zsinat igazhitű atyáinak emléknapját is tartjuk, „ahol a keresztény egyházak püspökei, pásztorai bebizonyították, hogy Istennek a kegyelme erősebb a nézeteltéréseknél, együtt tudtak egy nagyon fontos igazságot, Jézus Krisztus Istenségét megvallani, egy szájjal és egy szívvel tették ezt.” – mondta Atanáz püspök, majd az egység, a közösségi lét fontosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. „Az Úr Jézus azt akarja, hogy mi is egyek legyünk, ahogyan a Szentháromság is egy, ami csakis az Isten kegyelméből, csodásan valósulhat meg.” – hangoztatta a főpásztor és azt is hozzátette, hogy mennyire fontos az egy szívvel, egy lélekkel való együtt imádkozás, mert az ősegyháztól kezdve csakis ez illik Jézus tanítványaihoz. „Jézus azt szeretné, hogy szívünk egybeforrjon, és próbáljunk egymáshoz igazodni.”
Végül Jézus örömének üzenetére tért rá Atanáz püspök. „Jézus imádságának az utolsó nagy óhaja, hogy „örömöm teljesen az övék legyen”. Jézus nem komor képű, búslakodó tanítványoknak tervezett bennünket, hanem azt szeretné, hogy ebben a felújított templomban is mindenki tudjon örülni. Örömhírét, evangéliumát ezért olvastatja föl, minden Szent Liturgián, hogy felszabadultan, a bűn rabságából kiszabadulva úgy tudjunk örülni, ahogyan Ő örült. Jézus születésétől fogva sugározta a maga örömét és ez még a keresztre feszítéskor sem fejeződött be, hiszen föltámadásával azt az örömet sugározta a vele találkozóknak, amely minden szorongattatás és viszontagság közben lehetővé teszi a boldog életet.
„Templomszentelés alkalmával eszünkbe jut Pál apostolnak az az üzenete, amelyben azt fogalmazza meg, hogy „tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és így tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében”. Tehát szabaduljunk meg a test és a lélek minden szennyétől-gonoszságától! Ez a mai templomszentelés akkor lesz teljes, ha Jézus imádságát megvalósítva, minden testi és lelki szennyet lemosunk magunkról, és nem csak templomfalak szintjén, hanem szívünkben-lelkünkben, családunkban is tökéletessé tesszük ezt a megszentelést. Engedjük, hogy Jézus imája hasson a mi életünkben és ebben a közösségben, amely a felújított templomban a felújított kupola alatt Isten különleges áldását élvezi.” – hangzott el a püspöki homíliában.
Korábban a kazincbarcikai görögkatolikus közösség még Szuhakálló filiája volt. Szarka József atya, szuhakállói esperes most is osztozott a közösség örömében, csak úgy, mint Tran Si Nghi Ferenc, kazincbarcikai plébános is. Éppen harminc évvel a templom alapkövének elhelyezése után, a templom falait újrafestették. Tizenhat méter magas, fából készült kupolája pályázati forrásból ( EEÖR-KP-1-2021/1-002259) kívülről és belülről is megújult, a kupola tetején látható, a Pantokrátort ábrázoló festménnyel együtt. Dr. Janka Gábor atya hálával sorolta azok nevét, akik a munkálatok kivitelezésében közreműködtek.