Az ökumenikus imahét második napján a Székesegyházban imádkoztak Miskolcon.
A Miskolc–belvárosi templomokban két évtizede már az imahét minden napján, más-más helyszínen szervezik meg a közös imaalkalmakat. A 2025. évi ökumenikus imahét imádságait és elmélkedéseit az észak-olaszországi Bose monasztikus közössége készítette. Ebben az évben van az első ökumenikus zsinat 1700. évfordulója, melyet a Konstantinápoly melletti Niceában tartottak Kr. u. 325-ben.
Az imahét kezdetén, január 19-én, a belvárosi evangélikus templomban imádkoztak a krisztushívők egységért. Másnap pedig a Búza téri székesegyházat töltötték meg az imádkozók. Szemerszki Mihály, belvárosi parókus köszöntötte a megjelenteket és vezette az alkonyati istentisztelet szertartását, melyet erre az eseményre a bosei szerzetesközösség által javasolt ökumenikus elemekkel bővítettek ki.
Az igehirdetést ezúttal Krank József, ortodox parókustól hallhatták a megjelentek.
„Az egyház több mint kétezer éves zarándokútján újból és újból imádságra, böjtre, bűnbánatra hívja és szólítja gyermekeit. A szenvedő emberek, a könnyes szemek, a fájdalom szemlélése, a kereszténység krisztusi alapjaira irányítják a figyelmünket” – mondta József atya az igehirdetés első részében. Majd arra hívta föl a figyelmet, hogy „csak az éhes ember tudja, hogy milyen nagy kincs az étel, a szomjas ember tudja, hogy milyen nagy kincs a víz és a kegyelemtől távol élő ember tudja értékelni az isteni kegyelemnek a valóságát, és a háborúban élő emberek tudják igazán értékelni a békességet és a nyugalmat.”
Később pedig így folytatta az igehirdetést: „Most egy olyan világban élünk, amelyben szinte minden fölgyorsult. Nekünk, keresztényeknek, legfontosabb teendőnk, hogy hitelesen képviseljük azt, amire az életünket tettük. Mi mindannyian hisszük azt, hogy a keresztségben Isten gyermekei lettünk. (…) Törekednünk kell arra, hogy ehhez az isteni gyermekséghez méltóan éljünk. Nagyon fontos, hogy mindannyiunk szolgálata az Isten előtt úgy jelenjék meg, mint a szeretet élő útja. A világ Üdvözítője azt mondta, „arról ismerjenek meg benneteket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34).
„Lehetnek csodálatos templomaink, lehetnek monumentális épületeink, de életet azokba ti visztek, a hívő nép, ti, akik átlépitek a templom küszöbét – mutatott rá József atya. – Ti adtok életet templomainknak. Papjaitokkal, lelkészeitekkel együtt Istenhez fordultok és kifejezitek hitetek valóságát a megszentelődés útján.”
Ezután annak fontosságára hívta föl a hallgatóság figyelmét, hogy „a keresztény világ egy imádkozó kereszténység kell hogy legyen. Később a keresztény egységének fontosságára világított rá: „A hajót, a kereszténység hajóját nem akkor kell kormányozni, amikor elsüllyedt, hanem akkor kell kormányozni, amikor látjuk az aggasztóbbnál aggasztóbb hullámokat. Jelenleg a kereszténység hajója veszélyes vizeken halad, ezért nagyon fontos, hogy mi keresztények azt vegyük észre, ami összeköt bennünket. (…) A kis szertartásfüzet is megmutatja, hogy milyen jól megfér egymással a protestáns énekek gazdagsága és a keleti atyák hagyományt erősítő tanítása. (…) Egymás értékeinek megismerése asztalhoz ültet bennünket Krisztus körül.”
A továbbiakban a szeretet gyakorlására szólított föl mindenkit:„Nagyon fontos a keresztény embernek arra törekednie, hogy olyan élete legyen, amiben az Istennek kedve telik, mert a szeretet, az élő szeretet az az, amikor Istent önmagáért és mindenki mást Istenért szeretek. (…) Ha minden ember elsősorban a saját szájára figyelne, hogy mit beszél, a saját fülére, hogy miket hallgat, a saját szemeire, hogy miket néz. A saját lábára, hogy merre jár. A saját kezeire, hogy mit cselekszik, mit csinál, sokkal szebb lenne ez a világ. (…) Semmi nem emel magasabbra az Isten előtt bennünket, mint a szeretet, a bűnbánat és az alázat.”
Végül arra is rámutatott a lelkipásztor, hogy ha fölfedezzük niceai zsinat tanításának árnyékában hitünk alapjait, akkor észrevesszük, hogy van mire építenünk. Beszédének zárásaként József atya imáinkat kérte a háborúban szenvedőkért, az üldözött keresztényekért és az amerikai tűzvész áldozataiért. Majd Hitvalló Szent Maximosztól és Wass Albertől is elhangzott egy-egy idézet.
A szertartás a szokásoknak megfelelően áldással ért véget. Görögkatolikus "házigazdaként" elsőként Orosz Atanáz püspök adott áldást. Juhász Ferenc római katolikus pasztorális helynök, Meleg Attila református vezető lelkész, Mekis Ádám evangélikus lelkész és Kovács Zoltán Mihály metodista lelkész a saját felekezetének szertartása szerint részesítette áldásban a résztvevőket.
Az idei imahét adományait a kárpátaljai csongori misszió számára ajánlják föl.
Január 21-én az imahét kiemelt alkalma a Mindszenti templomban lesz, dr. Fabiny Tamás püspök igehirdetésével. Az eseményen egyházi vezetők is jelen lesznek, Orosz Atanáz püspök, Ternyák Csaba érsek és Barna Sándor püspök is. A hét további programja a linkre kattintva is megtalálható.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett