Augusztus utolsó vasárnapján tartották meg a Magyarországon élő ruszin közösségek országos zarándoklatát Sajópálfalán
A ruszin közösségek több, mint egy évtizede, minden évben szerveznek zarándoklatot a sajópálfalai kegyhelyre. Az idei találkozó kétnaposra bővült, melynek zárásaként, augusztus 25-én, püspöki Szent Liturgián adtak hálát az elmúlt év kegyelméért, és kértek az Istenszülő közbenjárását a további áldásos folytatáshoz.
„Az Úr azt akarja, hogy újra meg újra kiemelkedjünk a hétköznapok szürkeségéből, és merjünk valahova a felhők fölé tekinteni. Merjünk Istenünk nyugalmából meríteni valamit, mert az ünnep felülemelkedés a megszokott dolgainkon és bepillantás Isten ajándékaiba, az Isten országába.” – jelentette ki Atanáz püspök a liturgián mondott homíliában, majd a felolvasott evangéliumi példabeszéd magyarázatával folytatta (Mt 22,2-14), mely Isten országát egy lakodalomhoz hasonlítva ábrázolja. Tisztázta az esetleges félreértéseket, amelyek a haragra gerjedő király antropomorf képével és tüzes csapásaival kapcsolatban támadhatnak.
„Isten a kinyilatkoztatott evangélium szerint azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Ez az Atya az, aki ünnepet szerzett egyszülött Fiának, ez az Isten az, aki ünnepet szerez számunkra is. Isten az, akinek egyszülött Fia sorsközösséget vállal velünk, gondok között élő emberekkel. Ennek az egyszülött Fiúnak a menyegzője folyik a Szent Liturgián, és ennek a lakomának részesei azok, akik a szent eucharisztiához járulnak. Szent Liturgiánk során adja meg az Úr mindenkinek azt a kegyelmet és bátorságot, hogy a lakomán illő módon részt véve, részesüljön abból az ajándékból, amit a teremtő és megváltó Isten szánt neki.
Később Atanáz püspök így fogalmazott: „Az ünnep nem azt jelenti, hogy magunkat ünnepeljük. Az ünnep azt jelenti, hogy mi is érzékenyek vagyunk mások irányába. Ha látjuk, hogy örömre van okuk, akkor velük együtt örülünk. Ha csak magunkat ünnepelnénk, akkor önző embereknek, nem pedig Jézus tanítványainak bizonyulnánk. Ünneplésünkben ma is a legfőbb szempont az, hogy Istenünk békéjét, Jézus Krisztus békéjét vegyük át és adjuk tovább a ránk bízottaknak, a bennünket észrevevő embereknek. Ebben a lassan már világháborússá váló zűrzavarban, ebben a világméretű fergetegben nekünk meg kell tartanunk lelkünk nyugalmát, és kérni a Mindenhatót, hogy azt a lelki békét, amelyet nekünk most itt megadott, mások is megkaphassák.”
A főpásztor imáinkat kérte mindazokért, akik háborútól, üldöztetéstől és vérontástól szenvednek. „Szent Pál arra tanít, hogy tegyünk jót mindenkivel, különösen is hittestvéreinkkel. Gyarapítsuk jócselekedeteinket, mutassuk azt a szeretetet, amelyet teremtő és megváltó Istenünktől tanultunk és kaptunk!” – hangzott el a püspöki tanításban.
A legtöbben Abod, Filkeháza, Debrecen, Miskolc és Múcsony településekről érkeztek zarándokok, a legmesszebbről pedig Kárpátaljáról és a Felvidékről. Az országos találkozó szombati napján a ruszin kulturális értékekre helyeződött a hangsúly. Megnyílt a kárpátaljai vértanúknak emléket állító kiállítás, előadás hangzott el a Sajópálfalai Irmológionról, a Magyarország területén megmaradt legrégebbi kottás görögkatolikus énekeskönyvről. Ez lehetett használatban a Miskolci Egyházmegye jogelődjének megalapításakor, 1924-ben is, hiszen ekkor a liturgia nyelve még ószláv volt. Ennek emlékére az ünnepi liturgián több fennhang is ezen a nyelven hangzott el.
Az Udvari István Magyarországi Ruszinok Könyvtára idén ünnepli megalapításának huszadik évfordulóját. Az itt őrzött muzeális értékekről is hallhattak az érdeklődők, sőt néhány kötet mostantól a sajópálfalai ruszin tájházban is megtekinthető.
Az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke, Kramarenko Viktor a liturgia végén mondott köszönetet a kétnapos rendezvény megszervezésben jelentős szerepet vállaló helyi és vármegyei ruszin önkormányzatok tagjainak és a sajópálfalai parókia közösségének.
Szerző: Varga-J. Bernadett