Fölszentelésének ötödik évfordulójára újabb ikonokkal és kőkereszttel lett gazdagabb a szikszói templom tere.
„Az egyházi év kezdetén sajátos ünnepet tartunk: imádságaink az Istenszülő születésének napjára összpontosulnak, és ennek a templomnak is születésnapja van.” – kezdte ünnepi beszédét Atanáz püspök a templombúcsú ünnepén.
2017-ben szentelték fel a metropólia püspökei a szikszói új templomot. Két évvel későbbre készültek el az ikonosztázion képsorai, mostanra pedig külső ikonokkal, kőkereszttel és díszes bejárattal, kerítéssel még tovább szépült a templom és udvara.
Az öt évvel ezelőttinél jóval kisebb, ám igen díszes menet vonult a templom elé, ahol Atanáz püspök a liturgia előtt először a templomudvar újonnan épített kőkerítését áldotta meg, majd az udvaron álló kőkeresztet, rajta az üvegmozaikból készült „korpusszal”.
A szikszói templom címünnepe az Istenszülő születése. Az ünnepi ikonon „szemügyre vesszük a történet szereplőit; az idős házaspárt, Joachimot és Annát, akik már terméketlennek gondolták házasságukat, és Isten ajándékaként mégis gyermeket hozhattak e világra. Ez az ünnep egyúttal alkalom arra is, hogy örüljünk a születendő életnek. Az Istenszülő Szűz Mária születése sajátos csodaként számunkra az egyház nagy kérdéseit is fölveti: megszülethetnek-e a mai világban az anyaméhben megfogant magzatok, akikre ilyen vagy olyan szempontból gyanakvással tekintenek szüleik vagy orvosaik?” Ezzel a kérdéskörrel folytatódott a homília:
„Hiszen az isteni kinyilatkoztatásból is tudjuk; még mielőtt világra jöttünk volna, Isten megtervezett és az anyaméhben már megáldott bennünket”, ahogyan ezt Jeremiás próféta meghívásánál (Jer 1,5) vagy a 139. zsoltárban is olvashatjuk: Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.”
Majd a püspök az abortusszal kapcsolatos, több országban törvénybe foglalt furcsa „jogok” ellen emelte föl szavát, hiszen a „biztonságosnak” kikiáltott abortusz éppen a magzat számára jelenti a biztos halált.
„Nekünk, hívő katolikus keresztényeknek, nagyon fontos minden ellentétes véleménnyel szemben is megvallani Isten kinyilatkoztatását és egyházunk hitét: minden emberi lény, a fogantatása pillanatától egészen a természetes halálig, Istennek megáldottja, kedvelt teremtménye.” – mondta a főpásztor, majd az eutanázia ünneprontó eseteit hozta szóba.
„Felelősek vagyunk azért, hogy az Isten törvényétől való elfordulás itt, hazánkban ne fordulhasson elő. Minden időben tartsuk fontosnak, hogy szeretteinket földi életük végéig, bármilyen betegség esetén, a természetes halálig kísérjük el.” Ennek tükrében hívta föl a figyelmet a szomszédunkban folyó, immár több száz gyermek halálát is okozó háború abszurdumára, amely ellen tiltakoznunk kell: „Magukat vallásosnak tartó, ikonokat tisztelő emberek Isten legkedvesebb képmásait lövik halomra és gyilkolják meg (…) Tiltakoznunk kell persze az ellen is, hogy akár egy védekező nép is, éppen iskolákban haderőket halmozzon fel vagy fegyvereket rejtegessen. (…) Amikor egy megszületendő életnek örvendezünk, amikor Isten kegyelméből támogatni szeretnénk minden gyermeket vállaló szülőt, egyúttal kérjük a világ hatalmasait, hogy a gyermekkor helyszíneit, különösen is az iskolákat, óvodákat mindenhol, minden módon óvják meg az öldöklés és gyilkolás folyamataitól.”
A homília végén, a liturgián elhangzott apostoli szakasz biztatását erősítette meg Atanáz püspök: „Minden, amit tesztek, szeretetben történjék (1 Kor 16,14). Ez a jelen körülmények között ünneplő közösség számára magától értetődő, de amikor provokálnak vagy bántanak bennünket, hajlamosak vagyunk feladni a szeretet érzését, hajlamosak vagyunk a türelmünket feladni. Márpedig Szent Pál apostol üzenete szerint „a szeretet türelmes”, és ha ez a türelem elfogy, akkor a szeretet is elfogyott. Ha azt állítjuk, hogy szeretjük családtagjainkat, szeretjük szélesebb családunkat is, de nem tudjuk szeretni a szomszédot vagy az idegent, hogyha csak egy ideig tudunk jól viszonyulni másokhoz, akár munkahelyünkön vagy az iskolában, akkor ez még nem igazi szeretet. „A szeretet türelmes és jóságos.” Minden helyzetben keresnünk kell ennek a szeretetnek a folytatását, és soha nem kellene föladnunk. A Szentlélek temploma a testünk és lelkünk is, és fontos, hogy a mai szentelés napjától folytassuk a megszentelődést lelki életünkkel és mindennapi cselekedetünkkel. Mindent, amit tesztek, szeretetben tegyétek, erre biztat az apostol és erre biztatom én is a legszentebb Istenszülő Szűz Anya születésnapján mindazokat, akik ide eljöttek. Ha eddig ez nem sikerült volna tökéletesen, akkor érezzük kötelességünknek, szinte a templom szépítésével együtt erkölcsi kötelességünknek, hogy saját testünk és lelkünk templomát is ilyen irányban bővítsük.”
A Szent Liturgia végén Béres Gábor, parókus atya mondott köszönetet mindazoknak, akik áldozatot hoztak ezért a templomért és „azért, hogy közös ügynek tekintették templomunk szépítését, közös otthonunk gazdagítását.” A kerítésépítés teljes egészében a hívek adományából és kétkezi munkájából valósult meg. Az udvari kőkereszt felállítását a Szikszói Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat pályázata (NKER-KP-1-2021/1-000242), valamint két nagylelkű hívő komolyabb összegű adománya tett lehetővé. Az ikonosztázion burkolata, valamint a kültéri ikonok és mozaikkép szintén pályázati forrásból, Magyarország Kormányának támogatásából (EEÖR-KP-1-2021/1-001137) valósultak meg.
A templombúcsúi szertartás hagyományosan ünnepi körmenettel zárult. A templom külső oldalfalán kialakított három falfülkébe, három nagy ünnepet ábrázoló festett ikon, illetve a homlokzaton lévő fülkébe az Istenszülőt a gyermekkel ábrázoló mozaik került föl. Ezeket a körmeneten, az evangéliumok felolvasása után áldotta meg Atanáz püspök. A három méter magas mozaikkép mintegy féléves munka eredménye, a felhasznált üveget muránoi üvegműhelyben készítették hozzá. Az ikonok és a mozaikképek Monostori Viktória keze munkája alól kerültek ki, a munkában férje, dr. Pénzeli Péter volt segítségére.
A jeles születésnapon dr. Koncz Zsófia, miniszterhelyettes és Sváb Antal, Szikszó város polgármestere, valamint a környező településeken szolgálatot teljesítő papság is együtt ünnepelt a parókia közösségével.