Szarka József atya ötven éve tartó papi szolgálatáért mondott jubileumi hálaadó Szent Liturgiát jelenlegi szolgálati helyén, Szuhakállóban.
A Miskolci Egyházmegye püspöke, papsága, a család és a falu közössége együtt ünnepelt Szarka József atyával szeptember 8-án. Az Istenszülő születésének emléknapján szentelték pappá 1970-ben, azon a napon, amikor József atya születésnapja is van.
„Hálát adni hívott minket össze József atya, és vallomást tenni Isten szeretetéről és a bennünket körülvevő emberek szeretetéről” - hangzott el Atanáz püspök homíliájában. „Ennek a hálaadásnak az oka és forrása ősi keresztény tapasztalatunk szerint az az érzés, hogy Isten elhalmozta az ő emberét javaival, csodáival, és Isten embere keresi módját, hogy miképpen is viszonozhatja ezt a számtalan, hosszan tartó ajándékozást. Közös hálaadással teszünk vallomást az Úr gondoskodó szeretetéről, aki nem hagyja magára övéit, hanem kiutat mutat, és az örök élet felé rendezi a zarándok lépteit.”
„Isten embere hálájának az a legalapvetőbb kifejezési formája, hogy maradéktalanul teljesíteni akarja az Isten akaratát, tökéletes pap akar lenni. Ezt a lelkesedését áldotta meg Isten azokban a nehéz helyzetekben is, amelyek az ötven évvel ezelőtti múcsonyi vagy sajószentpéteri körülményeket jellemezték. Isten lehetővé tette, hogy egy ifjú pap lelkesedésével áttörje a gátakat-falakat és Isten üzenetét, Isten igéjét hirdesse meg az igére szomjazóknak, és csillapítsa szomjúságukat azoknak, akik az igazságra és Jézus Krisztusra szomjaznak.” – mondta a főpásztor.
Atanáz püspök felidézte József atya papi életének főbb állomáshelyeit, munkáját. „Dolgos építkező évek: nemcsak templom, hanem közösségek, újabb és újabb szervezőlelkészségek építése, ahol egyszerre épült fizikai kövekből az Úr földi temploma és a lelkek köveiből Jézus Krisztus titokzatos testének temploma.”
Az ünnepnapi evangéliumi szakasz két asszony történetét eleveníti föl (Lk 10,38-42). Márta szorgos munkáját és Mária elmélyülni vágyását vonatkoztathatjuk József atya életére. „Úgy gondolom, - mondta Atanáz püspök, - hogy fél évszázad munkája tele volt Márta lelkesedésével és szorgalmával, és nem véletlen hogy az Úr arra figyelmeztet bennünket a mai napon, hogy soha szem elől ne tévesszük: most már elsődleges a léleknek Istennel való kapcsolata. Ez a legszükségesebb, ez a legfontosabb, és most ötven év elmúltával, ennél az oltárnál ez csúcsosodik ki, amikor esperes atya a Szent Liturgiát mutatja be.
A parókia képviselő testületének nevében Csiszárik János alelnök köszöntötte a jubiláló lelkipásztort és feleségét: „Élettapasztalatoddal, bölcsességeddel irányt mutatsz a közösségnek, a jövőt, a közösség megmaradását építed.” A szuhakállói tíz éves közös munkát méltatta Dávid István polgármester is: József atya tanácsaival, jóindulatával együttműködésével Szuhakálló érdekeit szolgálja.
József atya és a tisztelendő asszony legidősebb lánya, Thodoryné Szarka Anita tisztelendő asszony gyermekkori emlékeiből merítve idézzük föl a papcsalád félévszázados szolgálatának egy-egy mozzanatát.
Az első állomáshelyen, Múcsonyban „a nagy egyházközség egy káplán számára mindig dolgos napokat jelentett: harminc-negyven elsőáldozó, keresztelések, esküvők, temetések.”
A sajószentpéteri egyházközség megszervezése sem volt kisebb kihívás a hetvenes évek második felében. Ebből az időből kedves emlékként őrzi tisztelendő asszony az irodalmi- és zenés előadások sorát, és az elsőáldozások megható és áldozatról tanúskodó eseményeit.
Ezután Filkeháza és a Hegyköz évei következtek a papcsalád számára: „A hegyi emberek szeretete, a táj szépsége gyermekkorunk leggyönyörűbb időszaka volt. A parókia felújítása, Pálházán a templom befejezése, Filkeházán a templom restaurálása úgy maradt meg bennünk, mint gyönyörű emlék, egy kedves gyermekkori játék. (…) Nagyon büszke vagyok rá, hogy apám idejében került kis hazánkban elsőként Magyar Mózes atya freskója a falra, aki sok magyar fiatal előtt állhat közbenjáróként a tisztaság védelmében.”
Azonban „pénzt elő teremteni, engedélyeket beszerezni nem egészen olyan volt, mint ma, amikor pályázati lehetőségek vesznek bennünket körül.” – tette hozzá tisztelendő asszony, és hasonló feladatok előtt állt József atya Encsre kerülve is.
„S most itt, Szuhakállóban, az itteni hívekkel együtt ünneplünk. Köszönetet mondok, elsősorban a Gondviselő Jóistennek, s a kedves híveknek is, hogy szüleimmel együtt itt is épül Isten országa pappal és híveivel karöltve. Köszönöm az ittenieknek is azt a sok munkát, támogatást, segítő kezet, amellyel már öregedő szüleinket mindenben támogatták, többek között abban is, hogy ez a mai szép nap létrejöhetett. Mert a csodálatos Isten csodálatos csodákat ad mindnyájunknak, ha nyitott a szívünk, hogy észrevegyük azokat.”