Istenjelenés ünnepén, Krisztus keresztségének emlékére egyházunk vizet szentel a templomokban, a folyók és a patakok partján is. Orosz Atanáz püspök a Bódva vizét is megszentelte Edelényben.
A Bódva folyó megszentelésének szertartását az edelényi templomban tartott püspöki Szent Liturgia vezette be az edelényi parókus, Marincsák László, valamint az edelényi köznevelési intézmények lelki vezetőinek koncelebrálásával. A templomban és a patak partján megtartott szertartásokon tizenéves diákok és az óvodások képviselői is szép számban részt vettek.
„Krisztus, Isten létére szolgai alakot viselve eljött Jánoshoz, a szolgához, hogy megkeresztelkedjék, és megszabadítson az ősi bűn rabságából, megszenteljen és megvilágosítson minket. Ezt ünnepeljük a mai napon.” – mondta Atanáz püspök a liturgián mondott homíliában, melyben egy előünnepi himnusz szövegével az ünnep jelentésére világított rá.
„Vízkereszt ünnepén, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus Jordánban való alámerülését elevenítjük föl, mindnyájunk keresztségére is emlékezünk. Arra a kegyelemre, amely megszabadított bennünket a szörnyű bűnök láncreakcióiból, vagy olyan szokásainktól, amelyekből szenvedély támadt és fogva tartott bennünket. Egyedül a mi megváltó Krisztusunknak köszönhetjük, hogy a bűn rabságából kiszabadultunk. Alámerülését ezzel a belátással fogadjuk. Isten bárányának áldozatvállalása folytán szabadultunk meg a bűnök láncreakcióitól, hiszen ő az, aki elveszi, elvette a világ bűnét. ”
Később így folytatta a tanítást a miskolci püspök: „Vízkereszt ünnepe Urunk megjelenésének, Istenjelenésnek az ünnepe is. Hiszen a Jordán partján, először a történelemben, egyértelműen megszólalt Istennek, az Atyának a hangja, amely a folyó fölött hangzott el. Jelen volt az egyszülött Fiú, aki alámerült mindnyájunkért, abban a vízben, amelyben bűneiket megvallva tisztultak meg társai. Valamint Ő az, aki a Szentlelket is magával hozta, hiszen feje fölött megjelent galamb képében a megszentelő Lélek, aki lehetővé tette, hogy mi magunk is megszentelődjünk. Ez a mai nap különösen is alkalmas arra, hogy a megszentelődés karácsonykor elkezdődött folyamata tökéletesedjen. A megszentelés műve ezen a mai napon nemcsak a vizet érinti, nemcsak a környezetünket, hanem bennünket, magunkat is. Ezért hívom meg a jelenlévőket a szentáldozásra. hiszen a szent eucharisztiában való részesedés éppen a szent Istennel való legmélyebb egyesülést jelenti, és a megszentelődésnek egy soha el nem felejthető, nagyszerű mozzanatát.”
„A görög egyházban a fények ünnepének hívják vízkeresztet – folytatta a főpásztor. - Ilyenkor süt ránk a nap a legalacsonyabbról, talán legerősebben szemünkbe sütve. Mégis, csak halvány jelképeként Isten kegyelmének, aki közel jön hozzánk, hogy szemtől szembe találkozzunk a Szentháromság egy Istennel, és ne maradjunk sötétségben, hanem életünk minden pillanatában világos legyen, hogy kitől és miért jöttünk e világra. A világosságnak, a fényeknek az ünnepén a lelkünk is felragyoghat. Ezzel a ragyogással kell, hogy folytassuk a hétköznapjainkat. nem csak most, karácsony ünnepkörében, hanem annak elmúltával is. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!”
A liturgia után, az egybegyűltek ünnepi menete vonult a templom közelébe, a Bódva partjára, hogy itt végezzék el a nagy vízszentelés szertartását. A szertartásban huszonnégy olyan fohász hangzik el, amelyek a „ma” szóval kezdődnek, kifejezve, hogy mi is zajlott le, illetve mi is történik ezen a napon: „Ma a Jordán vizei, Isten jelenlététől gyógyforrássá változnak.”
„Egyházunk hite szerint, ma a vízszentelés során, amikor a gyertyát vízbe mártom, amikor a keresztet a víz alá merítem, akkor a Szentlélek megszenteli a Bódva vizét, s ezáltal megszenteli környezetünket. A folyó révén minden, ami a vízzel találkozik, megszentelődhet.” – világított rá a szertartás lényegére Atanáz püspök és hozzáfűzte: „Felelősek vagyunk ezért a Bódva völgyért, felelősek vagyunk ezért a környezetért, amit nem tudtunk egészen tisztának megőrizni. Ma, a vízszenteléskor, amikor a használati utasítást adó Teremtővel szembesülünk, arra is biztatást kapunk, hogy mától fogva szentül őrizzük meg környezetünket is. A biztatás persze nekünk szól: Isten nem csak a vizet képes megváltoztatni. Egyházunk hite szerint a szenteltvíz egyfajta gyógyító erővel is rendelkezhet. Ahogyan az evangélium a Siloe tavánál a megmosakodás folytán történt gyógyulásról tesz tanúságot, úgy a történelemben is, a vízszentelés után beteg emberek nyerték vissza egészségüket. Imádkozunk az itt lakók egészségért és imádkozunk azért, hogy ami embernek lehetetlen, az Isten segítségével lehetségessé váljon. Imádkozunk minden jelenlévő megszentelődéséért! Tanuljatok meg jót tenni, keressétek az igazságot, segítsétek a rászorulót – hangzott el a prófécia alapján a záró püspöki felszólítás a jelenlévő híveknek és sok száz diáknak. Mert végső soron ebben rejlik a vízszentelés és az egész keresztény élet lényege.
A hagyomány szerint a hívek a megszentelt vízből merítve térnek haza, hogy otthonaikat is megszenteljék. Atanáz püspök a frissen szentelt vízzel egy új, az edelényi kastély szomszédságában étteremként nyitó házba is elvitte Isten áldását.