A Máriapócsra gyalogló zarándokok pénteken Kálmánházán át Nyíregyházáig jutottak.
Pénteken kora reggel utrenyével kezdődött a zarándoklat lelki ráhangolódása Tiszaújvárosban Kocsis Fülöp metropolita vezetésével.
A főpásztori áldás után gyalogosan szelték át a várost, majd ezt megszakítva, buszra szálltak egy időre; a Tisza hídjain való átkelés így biztonságosabb.
A „kényelmi szakasz” után Fedor Péter atya tartott egy rövidebb elmélkedést arról, mit is jelent a Hűségben és reménységben eltelt száz esztendő. Vajon mi, akik most ez élő egyház építői vagyunk, milyen mintát, milyen nyomot hagyunk az utánunk jövő nemzedékeknek?
Kálmánházán a parókia közössége, ahogyan az hajdanán is szokás volt, a község határában várta és kísérte a zarándokokat a templomhoz, ahol Polgári László atya köszöntötte az érkezőket.
Parókus atya lelkesen mutatta be közösségi életüket és a templomot, az építés kalandos történetét, az itt található ereklyék, ikonok érdekességeit. A fiatalokhoz szóló elmélkedésében a zarándoklat igazi értékére mutatott rá, hogy közben életünk eseményeit is összegyűjthetjük. Megérkezéskor pedig le tudjuk ezt is, életünk addigi szakaszát is tenni, Máriapócson az Istenszülő elé. Kevesebb teherrel, nagyobb erővel mehetünk utána tovább. Lehet, hogy egy fáradtabb, de lelkileg erősebb ember haladhat tovább.
Ezután a csoport Lőrinc Bálint tanúságtételét hallgatta meg. A volt NB1-es vízilabdázó beszélt gyermekkoráról, sportolói múltjáról és vallásosságáról. A beszélgetés során egészen személyes hitbéli élményeit is megosztotta. Bálint tanúságtétele azért is volt meghatározó, hiszen ő is olyan életkorban van, mint a 22+ résztvevői.
A lelki táplálékok után a test táplálására is sor került, melyhez Kotricz Attila polgármester támogatása is hozzájárult.
A zarándoklók innen Orosz Atanáz püspök vezetésével folytatták útjukat Nyíregyháza felé.