A Szentlélek vezesse életünket

Homíliájában a Szentlélek gyümölcseinek keresésére, a Szentlélek bátorító és tisztító erejére hívta föl a figyelmet Atanáz püspök

A mi Urunk Jézus Krisztus malasztja, az Atya Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! (2 Kor 13,13) Ezt hallottuk az apostoli szakasz végén, Szentháromság ünnepén, és utána az evangéliumból megfontolandó szép tanácsokat kaptunk a legkisebbek iránti megbecsülésről, tiszteletről, a konfliktuskezelésről, de különösen szívünkhöz szólt az evangélium zárszava: „Kereszteljétek meg őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek, s íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig.” (Mt 28,19-20)

Nem tudjuk, de többen reméljük, hogy azért még nem a közeljövőben lesz ez a világvége, de megnyugtató számunkra, hogy az Úr Jézus velünk van a viszontagságok, a nehézségek közepette is. Minden más nagy ünnepünk nyolc napig tart, de mostantól nyolc hónapon át görögkatolikus egyházunkban minden áldott napot a pünkösdhöz viszonyítunk, pünkösd utáni hétfő, pünkösd utáni szombatok és vasárnapok, egészen a pünkösd utáni 36. vasárnapig — mindent a pünkösd kegyelmének a jegyében folytatunk. „Láttuk az igazi világosságot, vesszük a mennyei Szentlelket, megtaláltuk az igaz hitet, s imádjuk az oszthatatlan Szentháromságot”, ahogy ezt már tegnap óta újra énekeljük egy-két napos kihagyás után. Mert tudjuk, hogy mi nem csak bizonyos kötött szövegeket recitálni jövünk el egy templomba, mi nem csak egyszerű szertartásokra járunk, hanem „vesszük a mennyei Szentlelket, megtaláltuk az igaz hitet”, és a Szentháromság erejével tisztulnak imádságaink.

Ebben a nehéz időben, a mai kaotikus világban rendkívül fontos annak bizonyossága, hogy a Szentháromság egy Isten a szívünkbe szállt és meg is maradt benne, hogyha ellen tudunk állni a test kísértéseinek. Hiszen erről szólt az ünnepi apostoli üzenet és tegnap szerencsés módon Ferenc pápa is ezt hangoztatta, ezt ismételgette, hogy a Szentlélek ereje ahhoz kell, hogy ellenálljunk a mai világ csalafinta kísértéseinek, hogy ellenálljunk a testi kívánságoknak, a pusztán ösztönös impulzusoknak és a lélek vezesse, a Szentlélek vezesse életünket. „A Szentlélek, amely egy szelíd erő, bátorságot tud adni nekünk – folytatta a Szentatya. – Bátorságot ad arra, hogy ellenálljunk a kor nyomásának és áramlatainak, hogy merjünk akkor is és ott is békét hirdetni, ahol már mindenki háborút akar, hogy merjünk megbocsátást adni és kérni ott, ahol gyűlöletet szítanak, hogy merjünk életről szólni ott, ahol a halált híresztelik.” Igen, van programunk a pünkösd utáni időre és nagyon megköszönöm, hogy akik itt is most jelen vannak, a Szentlélektől kapott szabadsággal jöttek el, hogy újra töltekezzenek a Szentlélek erejével és annál jobban higgyenek, tisztább hittel járjanak a Szentháromság egy Isten kegyelmében.

Hogy is mondta az apostol? „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közöltetése”. (2 Kor 13,13) Ezt ismételjük mától fogva minden Szent Liturgián, mert ez az az áldás, amire leginkább szükségünk van: Jézus Krisztus kegyelmére, aki megváltott bennünket ennek a nagyon-nagyon furcsán alakuló világnak és a bűnnek sokféle csapdájából. Szent Pál apostol figyelmeztet bennünket arra, hogy amíg megváltatlanul jár az ember, addig a test kívánságai kerekednek felül és a test állandó harcot vív az igazi és tiszta, és a szép gondolatok, elképzelések ellen. Azt kívánja, „hogy a Lélek erejében éljetek, és nem fogjátok teljesíteni a test kívánságát.” De ugyanez a Pál apostol a lelkünkbe véste, hogy a test cselekedetei helyett a lélek gyümölcseit teremjük. A Lélek gyümölcse a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség és a jóság, a szelídség és az önmegtartóztatás. Így sorolja föl Szent Pál azt a gyümölcsöt, amit egyes számban említ, hiszen a szeretet ez a fő gyümölcs és abból fakad az összes többi. Bizony, ha körülnézünk, akkor csak ritka helyen találjuk meg ezeket a kibontakozó gyümölcsöket így együtt. Mégis, amikor innen kilépünk, azzal a szándékkal folytatjuk életünket, hogy a mi kertünkben, a mi lakásunkban, a mi házunkban is ezek a gyümölcsök fognak teremni holnaptól kezdve, vagy már ma délutántól: a szeretet, a békesség, az öröm, a türelem, a kedvesség, a jóság, a szelídség és az önmegtagadás, az önmegtartóztatás.

Azt hiszem, ha a televíziót bekapcsolnánk, akkor épp az ellenkezőjét látnánk a szomszéd ország túlsó végén. Harctereket, ahol már nemhogy ezek a gyümölcsök, már a fű sem terem. Most, amikor már két napja, itt ezen a helyen imádkozunk az elhunytakért, nekem egy különleges imaszándékom azokért imádkozni, akik északról menekülve a Tiszába fulladtak. Mióta megszenteltem a Tiszát, harmincan fulladtak bele úgy, hogy menekültek a háború elől, mert nem akarnak ebben a nagy háborúban másoknak ártani, de maguk sem ott meghalni és a menekülésük közben fulladtak bele nagy folyónkba. Úgy gondolom, a lélek bátorsága kell ma ahhoz is, hogy valaki ne adja meg magát a háború urainak, hanem merjen lelkiismerete szerint menekülni a bűnből, akár az evangélium legkeményebb mondatai alapján is; hogyha egyik testrészed bűnbe vinne, inkább vágd ki azt. Még az élete árán is kerülje el az ember azt az öldöklést, azt a bűnt, amelybe a mai világ őrült urai akarják belesodorni. Testvérek, mi a Szentléleknek adjuk meg magunkat. Nem népámítóknak és őrült vezéreknek, hanem csakis a Szentléleknek: az ő gyümölcseit keressük, és olyan helyre megyünk, ahol ezek a gyümölcsök teremnek. A mai naptól lehetőleg ne a háborús világba, hanem a Szentháromság egy Isten kegyelmébe feledkezzünk bele! „Jézus Krisztus kegyelme az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közöltetése legyen velünk.”

Ez a közösség, amit a Szentlélek ad, nem csak egyszerű kapcsolat, és nem is csak emberi közösködés, hogy mi, akik a Szentlelket, a Szentháromságot tiszteljük, egy ilyen nagy templomban is jól megférünk egymás mellett és viszályokat kerülve békességben tudunk templomba járni. A Szentlélek közöltetése a Biblia ősi fogalma szerint azt is jelenti, hogy kiárad a Szentlélek. A Szentháromság Lelke kiáradt, benne Isten önmagát közölte és arra indít bennünket, hogy mi is folytassuk ezt az önközlést, hogy merjük az evangéliumot, Jézus parancsait és tanácsait továbbadni családtagjainknak, barátainknak, sőt mindazoknak, akikkel csak összehoz a gondviselő Isten.

Igen, „a Szentlélek közöltetése legyen mindnyájatokkal”, s akkor pünkösd első napjától pünkösd 36. vasárnapjáig nap mint nap vesszük a mennyei Szentlelket és imádjuk az oszthatatlan Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ámen.

FÉNYKÉPEK