A miskolci székesegyházban Krisztus születésének ünnepén Orosz Atanáz végzett püspöki liturgiát.
Az alábbiakban Atanáz püspök homíliájából olvashatnak részletet:
Karácsonykor hálát adunk Istennek teljes szívünkből, és önfeledt dicsőítés hangzik el ajkukról.
„Krisztus születésével az Ég és a Föld összeköttetésbe léptek. Ma az Isten a Földön megjelent, és az ember a mennybe fölemelkedett.”– énekeltük az ünnepi sztihirában (magasztaló énekben). Az Isten leszállott a földre, az ember pedig fölment a mennyekbe, Isten ember lett, hogy az embert istenivé tegye. Ez a megállapítás vezet el bennünket ünnepi énekünkben arra, hogy: ”Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön”, mert ezt ajándékozta nekünk Üdvözítőnk a mai ünnepen.
A békesség a karácsony nagy-nagy ajándéka. Mennyire szükségünk van rá, ma, amikor a szomszédos országban még mindig hadiállapot van. Ma, amikor Krisztus születése után két évezreddel is több tucat országban ropognak a fegyverek és emberek egymást gyilkolják. Vagy amikor, egyszerűen békétlenség zavarja meg azt a nyugalmat, amelyre oly nagy szükségünk volna.
A betlehemi kisded az, aki megalapítja az igazi, Istentől jövő békességet. Ez a béke nem pusztán fegyverszünet, hanem eredeti békés istenkapcsolatunk helyre állítása. Ez a béke a Szentháromság egy Isten öröme, rendje, harmóniája és nyugalma, amely az egyszülött Fiú révén kisugárzik mindnyájunkra. Az utolsó vacsorán azt ígéri: „békességet adok nektek”. Ő nem színlelt jókedvet hozott, nem alkut vagy kompromisszumot, hanem átadta nekünk a teljes belső békét. Ez olyan tökéletes ajándék, amely felülről van, a világosság Atyjától, s amely természeténél fogva arra van rendelve, hogy megosszuk másokkal.
Ehhez persze a Jézus által hozott békesség szolgálatát nekünk mindenekelőtt saját portánkon kell elkezdenünk. Saját családunkban, munkatársaink körében. A betlehemi béke itt nem lesz csak úgy magától. Újra meg kell teremtenünk. Ahogy tegnap reggel imádkoztuk a zsoltárban: „Fordulj el a rossztól, és cselekedjél jót, keresd a békét és kövesd azt!” Amikor nem a saját tetszésed szerint alakulnak a dolgok: keresd a békét és járj utána! Amikor úgy érzem, hogy minden összeesküszik ellenem és erőt kellene vennem magamon: „keresd a békét és kövesd azt!” Ez bennünket is arra ösztönöz, hogy amennyire lehet, viseljük el egymás gyöngeségeit.
A Szentatya legutóbbi körlevelében is azt kéri, hogy Jézus Krisztus békéjét sajátítsuk el. Mindenekelőtt önmagunkban; békéljünk meg önmagunkkal, mert ez a feltétele, hogy elfogadjuk a másikat is. Az önfejűség, a harag és a türelmetlenség visszautasítása mellett némi szelídséget is kell gyakorolnunk magunkkal szemben, azért, hogy másokkal szemben is szelídebbnek bizonyuljunk. De fontosabb a békesség másokkal: a családtaggal, a baráttal, az idegennel, a szegénnyel, a szenvedővel… – bátorság ahhoz, hogy találkozzunk velük és meghalljuk a szavukat; s hogy ne akarjuk minden bajunkért őket hibáztatni vagy okolni. Mert a békességszerzés feladata „amelyről Jézus beszél, jelenthet minden családot, minden közösséget, minden országot a maga egyediségében és történetével, de mindenekelőtt vonatkozik minden egyes emberi személyre megkülönböztetés és kirekesztés nélkül.”
Liturgiánkban mindenekelőtt békességben, benső nyugodalomban kell könyörögnünk. Aztán pedig a felülről jövő, még a betlehemi angyaloktól is magasabbról érkező békéért fohászkodunk, valamint az egész világ békességéért, mert ez rajtunk is múlik.
Felejtsünk el minden bennünket ért sérelmet! Ne gondoljunk ellenségesen semmilyen teremtményre, amely e világon létezik! Hiszen Isten se tartott haragot, nem foglalkozott a kapott sértésekkel, s nem várt arra, hogy mi tegyük meg feléje az első lépést. Most a szeretet ünnepe kiváló alkalom erre. Fogadjuk el a minket körülvevőket azzal a békességgel, amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus tanított meg nekünk. Ne szorongassam azt, akire eddig haragudtam, hanem engedjem el minden haragomat és engedjem be ajtómon Jézust, aki ott kopogtat már régóta! Ő legyen a békességem!
Legyen dicsőség a magasságban Istennek és legyen békesség a földön az Úr szeretett gyermekeinek! Bárcsak általunk is eljutna ez a békés üzenet templomainkból az egész világra!
A megtestesült Ige adjon mindnyájunknak lelki erőt és nagy békességet hozzá!