Az alábbiakban személyes hangvételű élménybeszámolót olvashatnak a július végi, fiatal felnőttek Máriapócsra tartó gyalogos zarándoklatáról
„Adj szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat.” (1Kir 3,9)
Részt vettünk az idei 22+ zarándoklaton, aminek a témája a döntés volt.
A zarándoklat július 20-án, csütörtök este Tokajban kezdődött, amelyet Szent Liturgiával nyitottunk és Szocska Ábel püspök atya elmélkedésével indított minket útnak.
A szállásra érkezve Verdes Tamás vezette ismerkedős esten vettünk részt, ami nagyon jó volt. Megismerkedtünk egymással és a gondolataink is a döntés felé terelődtek, hiszen olyan kérdéseket is beszéltünk meg kiscsoportokban, mint például milyen jó, illetve rossz döntést hoztunk, mit tanultunk belőle. Megérintett minket az, hogy milyen figyelmes, empatikus, befogadó, érdeklődő közösségbe csöppentünk, és az est végére úgy érezhettük, mintha már régen ismertük volna egymást. Ez egy olyan közeg, ahol az ember igazán ki meri nyitni a lelkét, hiszen az azonos értékrend miatt hamar egymás lelkére hangolódtunk.
Péntek reggel utrenyével indítottuk a napot majd elindultunk Tiszaeszlár felé, de előtte megálltunk Rakamazon a római katolikus templomban, ahol Fedor Péter atya elmélkedése gazdagított minket. Péter atya szavait mindenki a szívébe írta. A két legfontosabb mondat, ami egy életen át elkísér minket: Uram irgalmazz! és Isten szeret!. Útközben parakliszt végeztünk, amelyben Verdes Miklós atya gondolatai hangoztak el Mária döntéséről. Tiszaeszláron Orosz Atanáz püspök atya Ábrahámról szóló elmélkedését hallgattuk. Nyíregyháza határában a Geri dombon Kovács Csaba atya elmélkedett Jákob prófétáról. Miközben tartott az elmélkedés égi áldást is kaptunk, hiszen mire a dombra értünk elállt az eső, de az elmélkedés közben, és csak közben végig esett. Ott a dombon ülve, a szakadó esőben megfogalmazódott bennünk az az érzés, hogy az Isten átmossa a lelkünket Csaba atya gondolatai és az esőcseppek által.
Este Kriván Anita hegymászó tanúságtételét hallgathattuk és egy újabb csodálatos élményt tapasztalhattunk meg, hogy milyen figyelmes emberek vannak, hiszen Anita gondolt ránk is, zarándokokra és kaptunk tőle müzlit, amire különböző bibliai idézeteket ragasztott. Nemcsak testi, hanem lelki táplálék is volt a szombati induláskor.
A szombati napunkat Szent Liturgiával kezdtük. A prédikációban Orosz István Mokiosz atya osztotta meg a gondolatait, amit a napkori pihenőben folytatott. Oroson Monostory Marcell atya elmélkedésével gazdagodtunk.
A napkori ebéd után útközben kiscsoportokban beszélgettünk, majd pedig egy csendes szakasz következett, ahol különböző idézetek segítették az elmélyülést. Az utunk a következő mondattal indult: A csend nem üres. Tele van válaszokkal. A legjobbkor, az összes elmélkedés után volt a szilencium, amikor meg tudtuk emészteni az elhangzott tartalmas gondolatokat. Útközben egy pillanatra megálltunk egy keresztnél, ahol Péter atya szavai lelkünkig hatoltak. Felhívta a figyelmünket, hogy Jézus három órát szenvedett a kereszten, és még három óra volt Máriapócsig. Ez egy újabb lendületet adott nekünk, hogy a fáradtságot felajánlva eljussunk a Szűzanyához. Megszűnt minden körülöttünk, csak Isten volt és mi.
Nemcsak lelkileg jártunk be magasságokat és mélységeket, hanem fizikailag is. Hiszen volt erős napfény, eső, sár, pocsolya, mégis azt mondhatjuk, hogy megérte részt venni a zarándoklaton. Ezt a nehéz utat bejárva megérkeztünk Máriapócsra, ami mindig katarzissal járó élmény.
Személyesebb tapasztalatainkkal szeretnénk lezárni a beszámolót.
Hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk ennek a zarándoklatnak. Számunkra az egyik legpozitívabb az, hogy mindenféle kényszertől mentes volt ez a pár nap. Mindenki nyitott volt a másik ember felé és őszinte érdeklődéssel fordultunk egymáshoz. Az atyák közvetlensége is segített abban, hogy meg tudjunk szabadulni a lelki terheinktől, akár lelki beszélgetés akár gyónás keretein belül is. Az első pillanattól az utolsóig elfogadva éreztük magunkat. Nem ítélkeztünk és nem ítéltettünk. Ez a zarándoklat segített úgy kiszakadni a világból, hogy segítséget kaptunk abban, hogyan hozzunk jó döntést, ami a boldogságunk felé visz és nem feltétlenül a világ szemében prioritás. Ezek a gondolatok, beszélgetések új reményt adtak nekünk, hogy másképpen is lehet élni. Örülünk, hogy meghoztuk a döntést és részt vettünk ezen a zarándoklaton, ahol a lelkünk egy újabb darabja tisztulhatott meg az égiek által és a részt vevő emberek segítségével.
Köszönjük a Jóistennek, a szervezőknek, a kísérő atyáknak, a vendéglátóinknak ezt a tartalmas pár napot. Sok gondolatot viszünk magunkkal, amelyek segítenek bennünket a szürke hétköznapokban és a döntéshozatalainkban. Akik szívesen olvasnának az elmélkedésekből részleteket, azok megtalálják a Miskolci Egyházmegye és a Nyíregyházi Egyházmegye oldalán.
Görög Zsanett és Miszkuly Gyöngyi