Háromnegyed évszázad kegyelméért adott hálát a bekecsi közösség az idei templombúcsú ünnepén.
„Mily kedvesek a Te hajlékaid, erők Ura, lelkem epedve sóvárog az Úr udvaraiba.” (Zsolt 83,1)
Szabó Roland parókus atya beszámolója:
Bekecsen évszázadok óta élnek görögkatolikusok, akiknek ruszin ősei a XVIII. század elején telepedtek meg Hegyalján. Az 1806-os munkácsi egyházmegyei sematizmus szerint több hívő élt Bekecsen, mint az anyaegyházban, Szerencsen. Mégis sokáig kellet várni arra, hogy a bekecsieknek saját templomuk legyen. 1944. október 15-én szenteltetett föl a templom a legszentebb Istenszülő oltalma tiszteletére. A templom építése a világháború keserves éveiben történt, a helyi hívek áldozatkészségéből. A fölszentelésre nem is jöhetett el a püspök Nyíregyházáról, hanem a szerencsi és környékbeli papok végezték el a templomszentelést. Jellemző képet kaphatunk a korról, ha figyelembe vesszük, hogy néhány hét múlva ide is ért a szovjet hadsereg Tokaj-Hegyaljára és november elején, Mezőzomboron a visszavonuló németek felrobbantották a református és a görögkatolikus templomot.
A templom építése a helyi családok adományain kívül a szerencsi, legyesbényei, perei és zsolcai egyházközségek gyűjtéseiből és az akkori minisztériumi támogatásból is valósulhatott meg. Hálás szívvel kell megemlékeznünk a templomot építtető Szuchy Elek szerencsi lelkészről és az akkori egyháztanács tagjairól. Az első helyben lakó lelkész Mihályi Bertalan 1946-ban kezdte meg szolgálatát a községben. Hálás szívvel emlékezünk a már elhunyt papokról, Szász László szerencsi parókusról, továbbá Rojkovich Sándor, Takács Miklós és Kicsák Miklós bekecsi segédlelkészekről. Legyen örök az emlékük Krisztusban, az élet Urában! Bekecs amúgy 1971-ben lett önálló parókia, addig Szerencs filiájának számított. Ugyancsak szeretettel emlékezünk meg a közöttünk lévő volt bekecsi papokról is: Sivadó János, Papp András, Orosz Árpád és Orosz István atyákról.
A paraklisz imádságával készültünk a templombúcsúra az ünnep előtti napokban. Október 5-én, szombaton a Szent Liturgiát Atanáz püspök atya végezte a korábban itt szolgált atyákkal és a szomszédos parókiák papjaival. A szépen megtelt templomban sokan járultak a bűnbánat szentségéhez és az ünnepen jelen volt a szerencsi plébános atya is híveivel együtt. Püspök atya igehirdetésében a körmeneti evangélium alapján a szüntelen imádságra hívta föl figyelmünket, illetve a napi szakasz, a tíz szűz példázata nyomán a várakozásra és éberségre tanított minket. A Szent Liturgián sokan járultunk Krisztus szent titkaihoz. A körmenet és a Liturgia befejezése után az egész közösség átvonult a kultúrházba, ahol a parókus felolvasta Kicsák Miklósné tisztelendő asszony köszöntő levelét, akinek férje két és fél évtizeden át szolgált annak idején községünkben. A polgármester úr köszöntője és a református lelkész jókívánságai után együtt fogyasztottuk el a finom ebédet, közben az elmúlt hetvenöt év történetét felelevenítve régi és újabb fényképeket vetítettünk ki.
Másnap, vasárnap az ünnepi Szent Liturgiát Kiss László miskolci irodaigazgató atya végezte a templom papjával a szépen megtelt templomban. Prédikációjában a szent Istenszülőről beszélt, aki szentebb az ószövetségi sátornál, mert Istent hordozta szíve alatt. A Liturgia a feltámadási evangéliumok olvasásával és miroválással fejeződött be. Jó volt együtt ünnepelni, találkozni a híveknek a lelki atyákkal és főpásztorukkal. Köszönjük Urunknak a háromnegyed évszázadot és kegyelmét amelyet megtapasztalhattunk az ünnepünkön.
Köszönet pedig mindazoknak, akik adományukkal vagy szolgálatukkal segítették az ünnepünk méltó megtartását.
„Minden reményemet benned helyezem, Istennek Anyja, őrizz meg engem, a te oltalmad alatt!” (fohász Istenszülőhöz)