Az idén nyolcadik alkalommal, 2015. október 8-tól 2015. október 11-ig került megrendezésre a „72 óra kompromisszum nélkül” önkéntes akció.
„A kompromisszum nélkül” azt jelenti, hogy a jelentkezők nem tudják, hogy pontosan hol és milyen munkát fognak végezni, milyen projekthez kerülnek, de közös célért és magáért az önkéntességért vállalják ezt.
2015. október 8.-ával indult el a 72 óra kompromisszum nélkül akció a három történelmi egyház szervezésében, Budapest főváros és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával.
„Exkluzív kalandtúra a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében.
Vállalkozó szellemű fiatalok csoportjai országszerte arra szánják három napjukat, hogy másoknak segítsenek.”(72ora.hu)
A háromnapos önkéntes akcióban országszerte több, mint 8000 önkéntes 290 projekten végzett ökológiai, társadalmi és közhasznú munkát, hogy szebbé, élhetőbbé tegyék környezetüket, és példát mutassanak.
Az idén első alkalommal csatlakozott az országos önkéntes megmozduláshoz a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény, nevelőszülőknél nevelkedő, Szerencs és környéki fiatalok csapata.
Csapatunkat 10 fő alkotta, csapatnévként pedig a Helpmate szót választottuk, mely magyarul azt jelenti, hogy „segítőtárs”. Úgy gondoltuk, hogy ez méltóképp szimbolizálja a program célját, azt, hogy együtt tegyünk másokért, a környezetünkért, egymásért.
A csapatot én (Turóczi Tünde) vezettem a munkánk során, mely hatalmas élmény, megtiszteltetés és a csapat lelkessége miatt, meglepően könnyű feladatnak bizonyult.
Október 9-én, pénteken utaztunk Miskolcra, a megyei megnyitó ünnepségre, melyet a Református Püspöki Hivatalba rendeztek. A rendezvényen Vitális Gábor kazincbarcikai római katolikus plébános atya segítségével imádkoztunk a következő nap sikerességéért. A megnyitón Balázs Győző, a görögkatolikus egyház végzett teológusa, és a megyei koordinátorunk, Balázs Tünde beszélt az együttes munkáról, fontosságáról, érzéséről.
Ezen a napon kaptuk meg a szombati feladatunkat, így ez a nap egyben a tervezés napja is volt. A tervezés során igyekeztünk mégjobban megismerni egymást a csapatommal, hiszen az intézményünk közös rendezvényein kívül nem találkoztunk még mindannyian egymással. A munkánkhoz, a szervezéshez, segítő kezet nyújtott nekünk Vajdáné Miczán Anna, a területi nevelőszülői tanácsadó.
Október 10-én, szombaton a munka elvégzésének a napja volt.
A miskolci Avas Dialóg Kávéházban takarítottunk, palacsintát sütöttünk a délutáni „Teaház” rendezvényre, melyet a környékbeli gyerekeknek és szüleiknek rendeztek. A munkát 12:00 – 15:00 óráig végeztük, mely során rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk.
A munka gyorsan és zökkenőmentesen haladt, a fiúk is bátran a kezükbe vették a seprűt, felmosót, sőt még a palcsintasütőt is. A gyerekeket egyéni és csoportos, játékos feladatokba vontuk be, szórólapokat osztottunk és kérdőíveket töltettünk az ott élőkkel.
A munkavégzés nagyon jó hangulatban, zeneszóval telt. A végeredménnyel mindenki meg volt elégedve, egy picit tovább is maradtunk, a gyerekekkel együtt játszottunk.
Október 11-én, vasárnap került sor a záró ünnepségre, Miskolc-Tapolcán a Görögkatolikus Egyetemi és Főiskolai Kollégium, Cigány Szakkollégiumában. Ezen a napon értékeltük a munkánkat, hálát adtunk a mögöttünk lévő sikeres napért és együtt ünnepeltünk. Öröm, jó érzés volt a közösségben az önkéntesség értékét ünnepelni, hogy közös cél kötött minket össze. Itt nem számított, hogy ki milyen vallású, vagy esetleg nem is vallásos. Úgy éreztük, hogy van dolgunk a világban, közösen összefogva egymásért jobb lehet a világ, és Mi most tettünk is érte.
A program során a közösségben végzett munka örömével gazdagodtunk és a másokon való segítés öröme töltött el minket, amely nem csak 72 órára szólt. Nagyon örülünk, hogy részese lehettünk a programnak, és a csapatom nevében is mondhatom, hogy hálásak vagyunk ezért a kezdeményezésért.
A 72 óra szlogenjével búcsúzva, mindannyian nagyon várjuk, hogy újra azt mondhassuk: „Itt vagyok!”