Gondolatok a karácsony előtti bűnbánati időszak utolsó vasárnapján
„Készülődj fel Betlehem, mindnyájunk számára megnyílik az édenkert…” Énekeljük az előünnepi tropárt, s megannyi más előünnepi ének fogalmaz meg hasonlót: „készítsd a jászlat, gyűjtsd össze a pásztorokat, hívjad Perzsiából a bölcseket!”; „örvendezzél puszta”; „a csillag útra kel”. Mindegyik ugyanarra próbálja újra és újra felhívni a figyelmünket: minden készülődik, mindenki várja a Gyermek születését; így tehát, Te, keresztény ember is készülj fel! Hogyne kellene a szívünket-lelkünket felkészíteni az Üdvözítő születésére, mikor még az olyan egyszerű dolgok is készülődnek, mint a jászol, s az istálló.
A mi készülődésünket és ünnepünket azonban kell, hogy áthassa az a szeretet és jóság, amit mi is Krisztustól tanulunk. Kell, hogy emberivé tegyük az ünnepet, hogy az Isten megjelenésével istenivé válhasson. Ezt az emberi és testvéries életet kell már begyakorolnunk a felkészülés időszaka alatt is, hiszen éppen ezt szolgálja a Karácsony előtti bűnbánati időszak, hogy gyakoroljuk a lemondás, imádság és jócselekedetek által azt az igazán keresztényi és emberi létet, amely nemcsak minket, hanem mások életét is jobbá teszi.
„Az Isten emberré lett, hogy minket, embereket istenivé tegyen” – olvassuk Teológus Szt Gergelynél. De ma sokszor úgy látszik, hogy előbb nekünk is újra vissza kell szerezni azt az emberi arcunkat, amit a teremtő ajándékozott nekünk! Nem is csak a jóság, kedvesség, szeretet, imádság gyakorlásáról van szó, hanem arról is, hogy legalább az ünnepi időben ne minden 50Hz frekvencián rezonáljon, mint a Tv, a telefon, a számítógép, hanem tudjunk visszatérni a gépek és a virtuális világ rohanásából az emberi léptékű tempóra! Legyen időnk meglátni az Istentől ajándékba kapott Világ szépségét, legyen időnk megállni és a másik emberrel szót váltani, szánjunk időt szeretteinkre és az Életre, hogy az ne csak elsuhanjon mellettünk.
Ha újra emberek tudunk lenni, akkor nekünk szól az örömhír is, nekünk szól a Megváltás csodája, az Isten szeretetének megtapasztalása. Az Isten hozzád, emberhez akar szólni; veled, mint emberrel akar kapcsolatba kerülni, nincs más lehetőség ebben a kapcsolatban, csak Isten és ember. Na jó, esetleg az angyalok… De ilyenkor még ők is ezt hangoztatják: „Dicsőség a magasságban ISTENNEK és békesség a földön a jóakaratú EMBEREKNEK!”
Nagy Tamás parókus