Keresztelő Szent János születése

Róm 13,11b-14,4

Atyámfiai! Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen. Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek. Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti. Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa.

Lk 1,1-25.57-68.76.80

Mivel már sokan megkísérelték rendre elbeszélni a körünkben beteljesedett eseményeket, amint reánk hagyták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, tiszteletreméltó Teofil, sorrendben leírni, hogy felismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak. Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abija papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak az Isten előtt, feddhetetlenül éltek, az Úr minden parancsa és rendelkezése szerint. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, és a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sor, hogy tömjénezzen, bement az Úr templomába. Az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala a tömjénoltár jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni, Illés szellemével és erejével jár majd őelőtte, hogy az apák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket pedig az igazak okosságára, és így felkészült népet állítson az Úr elé.” Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből fogom ezt megtudni? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Feleletül az angyal ezt mondta neki: „Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy szóljak hozzád, és meghozzam neked ezt az örömhírt. Íme, megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem történnek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében be fognak teljesedni.” Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig időzik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomása volt a templomban, ő pedig intett nekik, és néma maradt. Amikor azután leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után Erzsébet, a felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.” Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön, és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örvendeztek vele. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak kezdték nevezni. De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak kell hívni.” Erre így szóltak hozzá: „Senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Aztán intettek az apának, hogyan akarja őt nevezni. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Erre mindnyájan elcsodálkoztak. Neki pedig azonnal megnyílt az ajka és a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek mindezekről a dolgokról. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” És az Úr keze volt vele. Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak nevezni, mert az Úr színe előtt jársz majd, hogy előkészítsd az ő útjait.” A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izrael előtt.
 

Keresztelő szent János születése

Keresztelő szent Jánosnak, az Úr előhírnökének az ünnepét szent atyáink szép szavakkal adják tudtunkra. Így beszélnek: „Ma megszüli Erzsébet a próféták zárókövét és az apostolok elsőjét, a tisztaságos földi angyalt, a mennyei embert, az Ige szavát, Krisztus katonáját és Előhírnökét, az Ígéret fiát, aki előre röpösött és születése előtt előre hirdette az igazság napját… Megjelent ma a nagy Előhírnök, Erzsébet meddő méhéből jött erre a világra a minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása. Mert az Előhírnök a hajnalcsillag után, a mindent beragyogó Világosság következik, a Szó után az Ige, Megjelent Zakariás hajtása, a puszta legszebb sarjadéka, a bűnbánat hirdetője, a vétségek lemosója, ki az alvilágban levőknek a halálból való feltámadás örömhírét megviszi…” (Krétai sz. András) „…Ő a mennyei Király katonája, valóban elől járt és egyengette a mi Istenünk örvényeit. Természete szerint ember volt de angyali életet élt. A tökéletes tisztaságot és a mértékletességet kedvelte, ezt tette természetévé, s a bukott természet ellen természetfeletti módon küzdött.” (Kasszián anya)