Június 30-án Egyházunk a 12 apostolra emlékezik.
A 12 szent apostolt Jé-zus különböző időben és különböző élethivatá-sokból hívta meg magához. Apostoloknak, azaz küldötteknek nevezte el őket, azért, mert őket akarta mennybemenetele után a világba küldeni, hogy folytassák művét és az evangélium hirdetését. Emberhalászoknak nevezte őket, és a pünkösdi tropár szerint általuk hálójába ejtette az egész földet. A 12 apostol nevét pontosan ismerjük a Szentírás felsorolásából. András és Péter testvérek, Jakab és János testvérek, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab Alfeus fia, Júdás-Tádé, Iskarióti Júdás, Simon a buzgó. A Szentírás utolsónak hozza iskarióti Júdás nevét a megjegyzéssel: aki áruló lett. Az ő helyébe választották meg az apostolok Jézus mennybemenetele után Mátyást, hogy újra tizenketten legyenek. Bár a 12 apostolt az év folyamán külön-külön is ünnepeljük, Egyházunk ősi időktől fogva a mai napot rendelte közös ünnepüknek.
Ahogy Jákobnak is tizenkét fia volt, akik Izrael népének ősatyái lettek, úgy az Úr is tizenkét tanítványt választott, akiket tanítása és csodái tanúságtevőinek tett meg. Feltámadása után elküldte őket, hogy az egész világon hirdessék minden teremtménynek az evangéliumot és kereszteljenek meg minden népet az Atya és Fiú és Szentlélek nevében (Mt 28, 19-20).
András, az elsőnek elhívott apostol, Péter testvére, a Fekete-tenger partján hirdette az evangéliumot. Görögországba ment, Patrában keresztre feszítették. Péter, a főapostol Rómában szenvedett keresztre feszítve. Jakab egész Júdeában tanúskodott a feltámadásról. A dicsőségét megirigyelt Heródes Agrippa király akaratából kard által halt meg. János, Jakab testvére Ázsiában hirdette Krisztust, majd Domitianus parancsára Patmoszra szám-űzték, ahol megírta evangéliumát és a Jelenések könyvét. Idős korában békében hunyt el. Fülöp az örömhírt Ázsia provinciában és a frígiai Hierapolisz környékén hirdette Szent Bertalan apostollal. Hiera-poliszban érte a halál, ahol a pogányok keresztre feszítették. Tamás a parthusok-nak, médeknek, perzsáknak és India népeinek hirdette az evangéliumot. A pogányok kopjákkal ledöfték. Bertalan Lídiában és Mísiában prédikált Fülöp apostollal együtt. Társa halála után Arábiában, Perzsiában és Indiában folytatta az apostoli munkálkodást és útját Örményországban fejezte be, ahol Albanopoliszban keresztre feszítették. A vámos Máté, akit korábban Lévinek is neveztek, megírta evangéliumát, majd a párthusok között prédikált. A hagyomány szerint az Eufrátesz-menti Hieropolisz tűzhalált halt. A galileai Kánából származó Simon, akit János Natánaelnak is nevez, elvitte az örömhírt Mauritániába és Észak-Afriká-ba. Ezután a hagyomány szerint Britanniába ment, ahol keresztre feszítették. Júdás, az Úr rokona, akit Máté evangéliumában Tádénak és Lévinek is neveznek, Mezopotámiába ment és életét az Ararát környékén fejezte be. Mátyás a mennybemenetel után csatlakozott az apostolok köréhez az áruló Júdás helyett. Etiópiában hirdette az evangéliumot, ahol a pogányoktól elszenvedett hosszú kínzások után adta át lelkét az Úrnak.