Jézus találkozása Simeonnal

Az ünnep népies neve Gyertyaszentelő Boldogasszony, ami utal a szertartást követő gyertyaszentelésre. A hívek otthonukból magukkal hozott gyertyát szenteltethetnek, ill. a templomból is vihetnek haza magukkal.

Február másodikai ünnepünk: Jézus találkozása Simeonnal. Az ünnep népi elnevezése Gyertyaszentelő Boldogasszony. Ezen a napon emlékszünk arra az eseményre, amikor Krisztust bemutatják a templomban. Az isteni kisded Jézus és legszentebb Anyjának, az igaz Simeonnal való találkozása alapján kapta az ünnep a „Találkozás” elnevezést a Keleti Egyházban. A népnyelvben ismert név utal arra, hogy ekkor szenteli meg a pap az egyházi év alatt használatos gyertyákat. A szertartásra a hívek is hozhatnak magukkal gyertyát.

Az ünnep lényegi eseményét Szent Lukács evangéliumában találjuk (Lk 2,22 – 40). Az Ószövetségi Szentírás mózesi törvénye előírta, hogy minden asszony, aki gyermeknek adott életet, negyven napig ki legyen zárva a templomból. Ez idő alatt tisztátalannak számított. Ezt a negyven napot a tisztulás napjainak nevezték. A tisztulási idő leteltével az újszülött gyermek anyja a templomba ment, és égőáldozatot ajánlott fel. Egy egyéves bárányt volt köteles áldozatként adni, vagy ha szegényebb sorú ember volt, akkor egy pár galambot, vagy galambfiókát.

A Boldogságos Szűz Mária, mint Isten Anyja, nem volt köteles alávetnie magát a tisztulás idejének és szertartásának, mivel Krisztus szülése által megszenteltetett, ahogy azt az Ünnepi konták is kihangsúlyozza:

„Ki születésed által megszentelted a Szűz méhét,
És megáldottad Simeon karjait. . . .”

Nem lett volna köteles tehát alávetnie magát a tisztulásnak, de mégis alázatosan teljesítette a törvény előírását. Szent József és a Boldogságos Szűz Mária áldozati adományként két gerlét ajánlott fel. Az elsőszülött fiúgyermek negyvenedik napján teljesíteniük kellett az Istennek a felajánlás és megváltás szertartását. Ő, aki az egész emberiséget megszentelte és megváltotta, vágyott arra, hogy önmaga először Istennek szentelt legyen.

Ünnepi liturgikus szövegeink úgy mutatják be Jézust, mint kisded csecsemőt és mint Törvényhozót, aki teljesíti a törvényt.

Egyházunk ezen a napon gyertyát szentel. Talán éppen ezért nevezte a nép ezt az ünnepet Gyertyaszentelő Boldogasszonynak. A gyertyaszentelés emlékeztet bennünket arra, hogy az agg Simeon a kis Jézust a világ világosságának nevezte. (Lk. 2,32.) Egyházközségünkben sajnos még ezen a napon nem lesz Szertartás, így a gyertyaszentelést előtte való napon, február 1-én, vasárnap fogjuk végezni.

Ilyenkor az a hagyomány szerinti szokás, hogy a keresztények gyertyát hoznak (vagy adományt adnak gyertyára) a templom részére és saját részükre, hogy a megszentelés után szándékuk szerint használják. A szentelt gyertya otthoni használata ajánlott imádság idején vagy vihar esetén.

Íme egy rövid rész a gyertyaszentelés imájából:

„…S én, méltatlan áldozópap, azt akarván, hogy háromfényű istenséged dicsőítésére égő gyertyákat helyezzenek eléd, megáldom + és megszentelem + azokat, hogy mindnyájan, kik megközelíthetetlen dicsőséged szentélyébe jönnek, lássák a te igazságod valódi fényét és a te nagy kegyelmedet megvallván – akár dicsőséged magasztalására hozták azokat, akár megáldva házaikban őrzik oltalom gyanánt, hogy az igazság világosságában járjanak . . .”

Forrás: Egri Görögkatolikus Szervezőlelkészség