Gondolatok a karácsony előtti bűnbánati időszak harmadik vasárnapján
Martinek Zsolt atya elmélkedése:
Jézus Krisztus születésére készülünk. S talán sokszor elgondolkodunk rajta, hogy miért is kellett Isten Fiának emberré lennie. Miért kellett egynek lennie közölünk? Miért nem jött el az isteni dicsőségében és váltotta meg úgy a világot? Talán az alábbi történet ad egy fajta választ erre a kérdésre:
Olaszországban történt 1950-ben. Nápoly idős bíborosa már nem tudta mit gondoljon. Sok mindent megért, de ilyet még nem. Hivatalában fiatal pap ül vele szembe. Arra kér engedélyt, hogy csavargó lehessen! Kinn az utcán akar élni, Nápoly csibészei között. Az idős bíboros számára már több a soknál. Tudja, mi a helyzet Nápolyban: kétszázezren vannak a munkanélküliek. A sok – sok fiatal pedig az utcán őgyeleg, mert szüleik munkanélküliek lévén nem tudnak nekik enni adni. Lopásból élnek. Valahol egy – egy fellelhető zugban alszanak. Olyanok, mint a vadmacskák és rettegnek a rendőrségtől.
Mario Borelli, e fiatal pap segíteni akar azzal, hogy hajlékot, ennivalót szerez nekik, meg egy kis emberi melegséget sugároz rájuk. A bíboros mindezt meg is érti. De ehhez miért kell, hogy a pap maga is csavargóvá legyen?
Mario viszont pontosan tudja, miért.
- Ha mint pap megyek a fiatalok közé, akkor arcomba köpnek. Borzasztóan bizalmatlanok.
A bíboros elgondolkodik majd így szól:
- Tíz nap gondolkodási időt kérek.
Tíz nap múlva megadja az engedélyt.
Mario az utcára megy, fején az ócska micisapka félrecsapva, ruhája rongyos, szája csücskében cigarettavég. Koldul, csikkeket szed össze, úgy, mint a többi flaszterkoptató.
Lassanként megnyeri e fiatalok szívét, sőt, nemsokára az egyik banda vezére lesz. Amikor valamilyen kezdetleges szállásra bukkan, vele mennek a fiataljai is. De nem is tehetnek mást – el vannak ragadtatva tőle... Volt ebben a Marioban valami, aminek egyszerűen nem lehetett ellenállni. Nem volt szavuk erre a valamire, mert ilyet még soha nem tapasztaltak. Honnan tudták volna, hogy ez szeretet?
Ahogy ez a fiatal pap, úgy Krisztus is hasonló lett azokhoz, akiket meg akar menteni. Ezért lett Isten Fia emberré, hogy a barátunk, vezérünk, támaszunk, vigasztalónk legyen. Hogy megmutassa az Isten végtelen szeretetét, hogy példát adjon nekünk arra, hogy kell Istennek tetsző életet élni.
Most már talán könnyebben megértjük, miért lett Isten emberré. Hozzánk hasonló akart lenni, hogy megmentsen bennünket. „Velünk az Isten”: ez nekünk Jézus Krisztus.