Az emberiség a Megváltót várja

Az emberiség a Megváltót várja

I. Jézus alakja a prófétáknál
Ha egymás mellé teszed az Ószövetségnek a Megváltóra is vonatkoztatható részeit, úgy tűnik, hogy az Ószövetségben láthatóan kibontakoznak Jézusnak és országának vonásai. Figyeld meg, melyek ezek a vonások:

1. A Messiás - Az egész Ószövetségen végighúzódik a várakozás: el fog jönni Isten küldötte, a Messiás. “Ivadékodban nyer áldást a föld minden népe - ígéri Isten Ábrahámnak, Jákobnak, Dávidnak.” (Ter 22,18; 26,3; 28,13; 49,8) - A próféták írnak arról, hogy a Messiás Dávid király családjából Betlehemben fog majd születni (Mik 5,1-5). Izaiás beszél az Eljövendőről, akin “az Úr Lelke nyugszik és uralmának nem lesz vége; akit úgy fognak nevezni; “Csodálatos, Erős, Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme ; aki “örömhírt visz a szegényeknek és az egész világnak.” (Iz 11,1; 9,5; 61,1)

2. Isten békéjének országa - A próféták paradicsomi képekben rajzolják meg Isten eljövendő országát. Ebben az országban megszűnik a gyűlölködés. Ebben az országban Isten békéje és öröme fog uralkodni, és a világ minden népe otthonra talál benne.
“Ott megnyílik a vakok szeme, a süketek füle hallani fog... ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas” (Iz 35,5) “Együtt lakik majd a farkas a báránnyal... együtt legelészik a borjú meg az oroszlán... Sehol sem ártanak és nem pusztítanak... Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.” (Iz 11,6-9)

3. Az Újszövetség - A zsidóság a prófétai ígéretek alapján tudatában volt, hogy az ószövetség nem végleges. Isten egyszer magasabbrendű és örök szövetségre fog lépni az emberiséggel. Akkor egy addig ismeretlen bensőséges életkapcsolat alakul ki majd Isten és az ember között. - “Jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával. ... Az előző szövetséget megszegték. Most majd “bensejükbe adom törvényemet és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.” (Jer 31,31; Ez 37,26; Joel 3,1)

4. Isten szenvedő Szolgája - A próféták tudnak a szenvedő Megváltóról is: Izaiás azt írja, hogy Isten szolgája “dicstelennek látszik és alig van emberi ábrázata” (Iz 52,14); “arculverik, gyalázzák, leköpdösik” (Iz 50,6), megölik és “a gonosztevők közt adnak neki sírboltot” (Iz 53,9). De értünk hal meg: élete “engesztelő áldozat bűneinkért. Szenvedése által nyerünk mi megigazulást. “A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze... Az Ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz 53,2-12 vö. 22.zs)

II. Három Advent

Az ember Isten képmására van teremtve, a Vele való találkozásban talál magára. Az emberiség, illetve a vallások alapvető mozgatórugója az Istennel való találkozás utáni vágy, e találkozások keresése, illetve az arra való felkészülés. Sajátosan jelentkezik ez az ószövetségben és az újszövetségben.

1. Az Ószövetség a Megváltót várja

A Megváltónak - Isten küldöttének - várása az ószövetség a) legerősebb mozgatója és b) egyik legnagyobb csodája volt.

a) Az ószövetségi zsidók minden reményüket a Messiás eljövetelébe vetették. Ez a remény éltette őket sikerekben és balszerencse idején egyaránt: A Megváltó eljön és elhozza a szeretetnek, békének és Isten egyetemes uralmának országát. Az Ő eljövetelében teljesedik be az ószövetségi ígéret, és Isten új szövetséget köt majd népével.

b) A Messiás-várás természetesen ésszel meg nem magyarázható: csoda. Megmagyarázhatatlan az, hogy miként rajzolódhattak ki az évszázadokkal Jézus születése előtt elhangzott prófétai jövendölésekben Jézus vonásai.
Vajon nem csak utólag magyarázták bele ezekbe a jövendölésekbe, hogy Jézusról szólnak? - kérdezhetné valaki. Hiszen egy eljövendő vezérről, egy diadalmas országról más népek is álmodtak...

- Ez igaz. De az ószövetségi jövendölésekben oly tisztán és olyan isteni vonásokkal jelenik meg a Megváltónak és országának képe, amihez hasonlót egyetlen más nép könyveiben sem találunk.
Még ennél is különösebb, hogy az Ószövetségben, elsősorban Izaiás prófétánál, megjelenik “Isten szenvedő Szolgájának” képe is. Benne a szenvedő Krisztus vonásait fedezhetjük fel. És azt igazán nem mondhatja senki, hogy egy nép szenvedő, megalázott, megölt vezérről álmodozna.

2. Az egyház a Megváltót várja

Az egyház egész életének Istennel való találkozásnak, e találkozásra való felkészülésnek kell lennie. A karácsony előtti négy hét mégis kiemelten e készülődés jegyében zajlik. Ez az advent. Az advent eljövetelt jelent (magyarul “úrjövet” idejének is hívják). Ebben az időszakban az egyház Krisztus három eljövetelét ünnepli, éli át.

1. Emlékezik s átéli az első adventet, amikor a zsidóság 1850 éven át várta a Messiás születését.
2. Az advent még inkább arra figyelmeztet, hogy nekünk magunknak is várnunk kell Jézus eljövetelét. Találkoztunk ugyan már Jézussal. Ő él már bennünk. Mégis mennyi hibánk, bűnünk van még... Fel kell tehát készülnünk, hogy egyre teljesebben megszülethessék bennünk és köztünk.
3. S végül ez időszaknak sajátos fényt ad Jézus végső világvégi eljövetelének varázsa (vö. 29. l. /3-4). Számunkra a világ vége - bár súlyos figyelmeztetés a készenlétre (vö. 1 Tessz 5,1-11; Lk 12,40; 2 Pét 3,10) - elsősorban nem ijesztő tanítás. Ellenkezőleg! (vö. 1 Tessz 5,16-17). A legnagyobb biztatás, hogy Isten szeretete, igazsága - a világ minden hamissága és igazságtalansága ellenére - győzni fog. Tehát érdemes feltétel nélkül “rátenni” életünket Jézusra. A Szentírás íróit és az ősegyház életét áthatotta az Úr végső eljövetelének hite és öröme.
Az Újszövetség mintegy 50 helyen ír az Úr eljöveteléről. Az első keresztényeknek pedig állandó imája volt: “Jöjj el, Uram Jézus” (vö. Jel 22,7.17.20; 1 Kor 16,22; 1 Tessz 5,23). (Figyeld meg, hányszor szerepel az “Újszövetségben az “eljön”, “eljövetel” szó. Ha van konkordanciád, ott pontosan utána nézhetsz!)

III. Hogyan készüljünk a karácsonyra?

Mit kell tennünk, hogy Jézus egyre valóságosabban eljöhessen életünkbe, családunkba, környezetünkbe? - s hogy jól készüljünk Jézus végső eljövetelére? - Az egyház három nagy példaképet állít elénk az advent folyamán. Figyeld meg, mit mondanak ők!
Izaiás, a Jézus-várás legnagyobb prófétája, az Úr szavait tolmácsolja: Tudjátok, milyen böjt és ima tetszik nekem? “Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog világosságod” (Iz 58,9-10).
Keresztelő Szent János Jézus útjának közvetlen előkészítője ezt mondja: “Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek nincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen...” (Lk 3,11)
És mit mond Szűz Mária? Mit mond ő, akiben valóságosan testet öltött Isten Fia? - Mária nem mond semmit. Mária meghallotta, hogy ő lesz Isten anyja: anyja annak, akire a zsidó nép évszázadok óta vár. Micsoda kitüntetés! - Mit tennél te? Ujjonganál? Elmondanád mindenkinek? - Mária nem mond semmit! De mivel megtudta, hogy Erzsébetnek segítségre van szüksége, szó nélkül elindul, hogy segítsen neki.
Ugye érted, mikor lesz jó a te adventi készületed? Ugye, szeretnél hasonlóvá lenni Máriához, aki szíve alatt hordozta Isten Fiát? Tégy úgy, ahogyan ő tett! Szerezz minden nap legalább egyszer örömet valakinek! S ha szeretetben élsz, Isten élni fog benned. (1 Jn 4,16)
Adventi “erénygyakorlatként” különböző jócselekedeteket, önmegtagadásokat is felajánlhatunk. Valaki például megígéri Jézusnak, hogy gyakran elmegy az ádventi hajnali misére, vagy sohasem fogja elmulasztani a reggeli és esti imát. Másvalaki elhatározza, hogy Jézus iránti szeretetből adventben minden nap örömet szerez valakinek, nem eszik csokoládét vagy csak ünnepnap néz TV-t stb.

A jövendölések értelmét Jézus adta meg

A jövendölések egyik részéről minden zsidó tudta, hogy a Messiásról szólnak. Voltak azonban olyan jövendölések és események, amelyekről a zsidók nem tudták, hogy ezek is a Megváltóra vonatkoznak. Ezeket csak Jézus követői értették meg, amikor maga a Mester magyarázta meg nekik. Jézus gyakran mondta: Látjátok, most teljesedett be az Írás. Látjátok, az Ószövetség rólam beszél (Jn 5,39 Lk 4,21; Mt 26,54 stb).
Isten a jövendölésekkel vagy az úgynevezett “előképekkel” olyan titkok megértésére is felkészítette a népet, amelyeket azok Jézus eljövetele előtt még képtelenek lettek volna felfogni. (Pl. Jézus megváltó szenvedése vagy az Oltáriszentség titka.) De amikor Jézus eljött és beszélt e titkokról, szavai mégsem álltak már távol hallgatóitól. Lássunk néhány példát erre.
A zsidók Krisztus előtt nem értették az Isten szenvedő Szolgájáról szóló leírásokat. Nem értették, hogy lehet Isten választottja összetört. Nem értették, hogyan vállalhatja át valaki a mi bűneinket, hogyan szerezhetnek valaki sebei gyógyulást a mi számunkra. - Az apostolok sem értették ezt, hiába beszélt nekik Jézus szenvedéséről. Még halála és föltámadása után is szemükre kellett vetnie: Milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak “az írások” szerint is? - Az apostolok szíve csak akkor lángolt fel, amikor végre felfogták, hogy a Szentírás e legérthetetlenebb része Jézusban egészen érthető. Hiszen Jézus megváltó haláláról jövendöl (Lk 24,25-32).
Ugyanúgy csak Jézus eljövetele után értettek meg sok egyéb jövendölést is. Ekkor értették meg, mit jelent az, hogy Isten országa el fog jönni az emberek közé, és hogy ebbe az országba nemcsak a zsidók, hanem minden nép hivatalos (Iz 2,2; 60,3). Ekkor értették meg, mit jelent, hogy Isten új szövetséget köt majd az egész emberiséggel. Ekkor értették meg, mit jelent az, hogy nemcsak Jeruzsálemben fognak áldozatot bemutatni - mint ahogy azt az Ószövetség előírta -, hanem az egész világon: a szentmisében (vö. Mal 1,11).
Hasonlóképpen nem értették a zsidók történelmük több eseményét. Így nem értették az Egyiptomból való kivonulásnak igazi jelentését. A kivonuláskor a zsidóknak különös szertartást kellett végezniük. Az Úr parancsára meg kellett ölniük egy bárányt, s vérével be kellett kenniük az ajtófélfát. Akik így tettek, megmenekültek a haláltól, és elindulhattak az Isten által ígért országba. Mózes előírta, hogy a bárány leölésének szertartását minden húsvétkor meg kell ismételniük. Ezáltal emlékezzenek arra, hogy Isten kiszabadította őket a szolgaságból. - A zsidók valóban minden év húsvétján elvégezték e szertartást, de nem foghatták fel, hogy ez igazában mit jelent. - Az apostolok is csak Jézus föltámadása után értették meg, hogy ez az esemény, ez a szertartás is Jézusra készítette elő a választott népet: Hiszen Jézus az, aki vérével megmentett minket a bűn szolgaságából és a halálból: Jézus az, aki elvezetett bennünket Isten szabadságának országába. - S most már azt is értették, hogy Jézus halála nem véletlenül történt éppen húsvétkor.
A sok egyéb Jézusra felkészítő esemény, előkép közül lássunk még egyet: A zsidókat a pusztában Isten “égből hullott kenyérrel, mannával táplálta.” (Kiv. 16,4 k) Akkor még nem tudták, hogy egyszer eljön majd Valaki, aki valóságos “égből szállott kenyeret fog nekik adni. De a manna mégis felkészítette őket és lehetővé tette Jézus számára, hogy ezzel világítsa meg az áldozás, az Eucharisztia nagy ajándékát: “Atyáitok mannát ettek a pusztában... De én vagyok az igazi, mennyből alászállott élő kenyér.” (Jn 6,49-51)

Forrás: katolikus.hu

Kép: Andrej Rubljov: Megváltó (részlet)