A nagyhét körbevesz engem: hitemet elevenné tevő valóságként értelmezem.
A nagyhét Jézus Krisztus életének, szenvedésének felidézése, a keresztény ember szívének felemelését jelenti. Krisztus feltámadása igazi fény számunkra. Nemcsak útba igazítás, hanem az életünket céltudatosabbá teszi. Hitünket nemcsak megerősíti, hanem igazabbá is teszi.
Ez nem egyszerűen egy történelmi tény, hanem liturgikus ma, átível az idő korlátain és számomra maivá, jelenvalóvá teszi az eseményt.
Krisztus feltámadása a kapcsolat keresztre feszítés és a misztikus vacsora között, összekapcsolja olyan tényé a hívő értelme számára, amely felülről jövő forrássá válik számunkra. Mindenkinek biztosítékot nyújt a személyes részvétel, ha bekapcsolódunk az eseményekbe és végig imádkozzuk a nagyhét eseményeit az egyházzal. Így tudok belépni abba az örömbe amit, Isten készítet nekünk, akik szeretjük őt. Jézus Krisztus feltámadásával tudunk belépni az örömbe és ettől leszünk nagyon boldogok, mert az Ország boldogságába kóstolhatunk bele.
Ez az isteni örökség, a kincs, melyet az egyház tartogat számunkra a nagyhétre. Az egyház élő tagja az, akinek élő hite van és teszi minden nap a feladatát és szoros kapcsolatba van másokkal, a környezetével. A keresztény meg van győződve, hogy Krisztus a barátságát bírja és Ő hamarosan visszatér.