Nem mindegy, ki van a jászolban…
Valahol Ausztriában történt. A család szenteste a templomba ment. Otthon, a meleg szobában, a karácsonyfa mellett egy szép nagy betlehem állt. A macska egy ideig nézte a szokatlan látványt, majd úgy érezte, épp megfelelő. Fölugrott tehát a kisasztalra, és besétált az istálló ajtaján. A jászolt látta legkényelmesebbnek: eltávolított tehát az útból mindent, ami zavarónak látszott – repültek a pásztorok, bárányok, nem kegyelmezett Szent Józsefnek és a Szűzanyának sem, legvégül a Kisjézust távolította el. S miután így mindent elrendezett, elfoglalta a valóban kényelmes jászlat.
Nagy volt a meglepetés. Amikor a család hazaért, a betlehemből a macska elégedett dorombolása hallatszott. Fölötte az angyalok tartották a feliratot:
„Dicsőség a magasságban Istennek!”
Nálunk is megtörténhet, hogy az ünnep a kényelemről, az infrastruktúráról, „csak” a családról, a szlogenekről vagy a szokásokról szól. Hogy Krisztus a 12. sorszámot kapja, az nem meglepetés, talán nem is szokatlan: sok szép, hasznos dologgal el lehet tölteni az ünnep napjait, és az ünnepi készülődés idejét is. Hogy mik ezek, megmutatja az időnk: amire legtöbb időt szánunk, az az első, aztán a következő legtöbb időt igénybe vevő a 2. sorszámú, majd így a 12-ig, s még tovább is.
Fontos, hogy tudjuk, nem mindegy. Lehet szép az ünnep, de nem mindegy, ki az első – nem mindegy, ki van a jászolban. Bármilyen aranyos is a macska, finom a bejgli, szép az ének, profi a pásztorjáték, végre együtt a család, megváltást, békét, boldogságot, biztonságot, kiegyensúlyozott napokat, örök életet, üdvösséget csak Krisztustól kaphatunk.
Juhász Géza