Moldván Tibor görögkatolikus áldozópap méltósággal viselt betegség után 2020. augusztus 13-án életének 44., áldozópapságának 17. évében visszaadta lelkét Teremtőjének.
Moldván Tibor 1976-ban született Kemecsén. Keresztes Szilárd püspök szentelte áldozópappá Máriapócson 2003-ban. 2003-2009 között Abodon volt helyettes lelkész, utána Szikszón szolgált parókusként.
Sok örömet kaptunk Tőled!
Sokan szívesen megosztanánk találkozásainkat Tibor atyával, melyeknek van egy közös nevezője mindannyiunk történetében, mégpedig az az öröm, ahogyan az emberekhez fordult. „Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. (2Kor1,24). Azt szeretném, hogy rájöjjetek, közös az öröm. Isten küldött, hogy most, ebben a pillanatban ezt a munkát végezzük: szolgálni az örömötöket. Nem az ad örömet, amely elbizakodtat, mert azt csak Isten tudja -, de segít abban, hogy együtt tudjuk felfedezni az örömet, amit Isten ad nekünk. Abban az időben, amikor együtt vagyunk, felelősek vagyunk egymás öröméért. Az öröm tartalmaz olyan elemet a felismerésen kívül, amely a bizalom - a hit első lépése. Aki megérti Isten ajándékait, az tud örülni!
A legegyszerűbb dolgokat mondta az embereknek, amiket talán sok más pap is mondott nekik. De itt Krisztus maga mondta ezeket a szavakat, abban a pillanatban mondta, amely a lélek számára a legalkalmasabb volt. Ő mondta ki és kísérte benső kegyelmével… És a lélek legbensőjében megrendült, megújult, csodálkozva kiáltotta: Ez a pap mindent megértett, mert mindig örömet jelent a vele való találkozás! Ha kérdezték volna tőle, mit is értettél meg? Ő akkor is egyszerűen mosolygott volna. Nem hiszem, hogy sok „látomása, sugallata” lett volna a lelkekre vonatkozóan, de mindig Krisztussal egyesülten élt és Krisztus szólt általa.
A Szent Liturgia vacsorája összekapcsol bennünket a nagy mennyei bankettal, ami Isten trónja körül zajlik. Az isteni szent Liturgia túlmutat a téren és időn, egyesítve a hívek imádságát az Isten országának szentjeivel, az égi angyalokkal. Most már Te is ott dicsőíted az Istent, ahol az ember helye, örök helye van, vigyázol családodra és Isten népére!
A legszebb könnycseppünkkel búcsúzunk tőled, melyben ott rejtőzik Isten mosolya. Köszönünk mindent! Nyugodj békében!
Pacsai János, encsi parókus, kerületi esperes