Böjti eledel: egy falatka odaadás – 2017

„A böjt idejének felén átlépve, kezdjünk végre Isten tetszése szerint élni, és buzgón igyekezzünk az erényes életmód célja felé, hogy elnyerhessük a boldogságot, mely el nem múlhat már!”
Tetszenek-e Istennek az én cselekedeteim? Hány olyan tettem van, amely egészen biztosan nem tetszik neki, csak elviseli tőlem? Ma nem szeretnék a terhére lenni. Épp ellenkezőleg, szeretném, ha tetszene neki mindaz, amit teszek? Ez vezessen ma minden tettemben!

böjt

4. vasárnap:

„Jertek, munkálkodjunk a titokzatos szőlőskertben a bűnbánat gyümölcseit érlelve; nem étkezésben és ivásban vesztegelve, de imádsággal és a böjtöléssel erényekre szert téve!”
Mit jelent nekem Krisztus Egyháza? Csak egy társulás, amely szükség esetén lelki szolgáltatást nyújt, vagy élő közösség, amely engem éltet, s amelyet én is életben tartok? Élő tagja vagyok az Egyháznak, vagy csak elvárásaim vannak vele szemben? Ma az Eucharisztiában Krisztussal és az ő egyházával akarok egyesülni.

4. szombat:

„Szentek kara! Fogadjátok el imádságomat, és kérleljétek meg Krisztust, hogy miként a Szent Kereszt csókolására méltóvá lettem, az üdvösséget szerző kínszenvedés előtt is hódolhassak!”
Milyen a kapcsolatom a szentekkel? Barátaim ők vagy távol vannak tőlem? Csak a segítségüket kérem, vagy igyekszem követni is őket? Ők követték Krisztust a szenvedésben is. Én kit követek, ki után megyek, ki a példaképem az életemben?

4. péntek:

„Tanuld meg, lelkem, az Úrtól, aki a kereszthalálig megalázta magát, a fennköltség utáni alázatot és az alázatból való felmagasztalást!  Ne kérkedj az erényekkel, és ne tartsd magadat igaznak, s meg ne ítéld embertársadat!”
Mennyire vagyok ítélkező? Ha kibeszélem mások hibáit, az már ítélkezés. Hiszen azért esik jól ezeket hánytorgatni, mert így jobbnak érezhetem magam másoknál. Szinte örülök, ha a másik hibázik, mert van miről tárgyalni a háta mögött. Isten, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!

4. csütörtök:

„Akik az erényeket titokban művelik, lelki jutalomra készülve, nem a terek közepén hősködnek ezekkel, hanem szívük bensejében hordják, és az, aki mindenkiben látja még a titokban történő dolgokat is, megadja önmegtagadásunk jutalmát.”
Tudok-e titokban jót cselekedni? Ma megpróbálom. Feladatom, hogy úgy tegyek jót, hogy az igazi örömet okozzon, de senki meg ne tudja, hogy én tettem. Nagy kaland! Hátha sikerül.

4. szerda:

„Fölülmúltam a vámost bűneimmel, de a bűnbánatban nem követtem, a farizeusnak pedig még jótetteit sem értem utol, s gőgjét mégis utánoztam. De te, Krisztus Istenem, ki végtelen alázatodban a rossz lelkek kevélységét a kereszten megszüntetted, messze távoztasd el tőlem a vámos korábbi gaztetteit és az utóbbinak őrültségét!”
Milyen helyzetekben szoktam lenézni másokat? Kik azok, akiket lenézek, akiket magamnál hitványabbnak tartok? Őbennük kell meglátnom Krisztust, s máris helyére kerül az értékrendem.

4. kedd:

„A fennhéjázó farizeus kérkedésével utálatossá tette magát, az alázatosan imádkozó vámos pedig hallgatásával megigazult. Vedd hát tudomásul, lelkem, a kettő közötti különbséget, válaszd és sajátítsd el az alázatot!”
Szoktam-e dicsekedni mások előtt? Szoktam-e összehasonlításokat tenni, hogy mások jobbak vagy rosszabbak nálam? Bármilyen eredményre jutnék, ez mindig zsákutca. Nekem Krisztushoz kell magamat hasonlítani. Ez tesz őszintén alázatossá és jogosan öntudatossá.

4. hétfő:

„Gonosz tetteim miatt nem merek az égre tekinteni, én nyomorult, hanem mint a vámos, sírva kiáltok hozzád: Uram, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz, és a farizeusi képmutatásától őrizz meg engem, mint egyedül irgalmas!”
Jaj, csak farizeus ne legyek! Miben vagyok képmutató? Mi az, amiben többnek, jobbnak mutatom magam kifelé, mint amilyen vagyok? Ma különösen ezektől igyekszem szabadulni.

3. vasárnap:

„Üdvözlégy életadó kereszt, az Egyház gyönyörű paradicsomkertje, halhatatlanság fája, mely az örök dicsőség élvezetét teremtette meg nekünk, mely elűz minden sátáni erőt, s az angyali rendek örvendezhetnek és a hívek gyülekezetei ünnepelnek.”
Ma úgy tekintek a keresztre, mint a Paradicsomban levő Életfára. Ha látom ezt a fát, közel a Paradicsomkert. Ezért tölt el örömmel, hogy nagyböjt közepén föltekinthetek rá, leborulhatok előtte. Nincs boldogság, nincsen élet Krisztus keresztje nélkül.

3. szombat:

„Mint a tékozló fiú eltávoztam kegyelmedtől, Uram, és jóságod bőségét eltékozoltam. Végül, Irgalmas, hozzád menekülök, és így kiáltok: Istenem, vétkeztem, de könyörülj rajtam!”
Milyen talentumokat kaptam Istentől? Mennyire használom azokat mások javára? Azzal kamatozik, ha megosztom. Ha magamnak tartogatom, ha csak a magam hasznára fordítom, ezzel eltékozlom. De van visszaút, hogy adottságaimat újra Istentől kapott ingyenes ajándéknak tekintsem, s ezek után másokra pazaroljam.

3. péntek:

„A fényes böjti időszak harmadik hetét töltve méltass minket, Krisztus, Isten Igéje, hogy a te életadó keresztedet meglássuk, és előtte szeplőtelen lélekkel hódoljunk, s róla méltó módon énekeljünk; hogy hatalmadat dicsőíthessük, szenvedésedet magasztaljuk, s legszentebb, dicsőséges feltámadásodat, a titokteljes húsvétot megérhessük.”
Mi az én keresztem? Gyűlölöm-e a keresztem? Szeretem-e a keresztem? Fölismerem-e benne Isten ajándékát? Az értem és velem szenvedő Krisztust kérem, hogy segítsen fölismernem Isten szeretetét életem nehézségeiben.

3. csütörtök:

„Atyám vagyonát tékozlóan elszórván, magányossá lettem, és gonosz emberek vidékén laktam, esztelenségemben olyan lettem, mint az értelmetlen jószág, minden isteni kegyelemtől megfosztva. Ezért irgalmas és könyörületes Atyámhoz megtérve kiáltok.”
Mérlegre teszem az életem, mi az érték benne és mi nem. Az értékes dolgokért hálát adok Istenemnek, de a hitványakat igyekszem kihajigálni. Minek terheljem értelmetlen dolgokkal az életem?

3. szerda:

„Atyámnak merlek nevezni téged, Teremtő Uram, hiszen a te képedre teremtett lény vagyok, ámbár az örökbefogadást tékozló élettel elvétettem, s ajándékul adott kincsedet feledéssel szétszórtam. Mégse tagadj ki magadtól engem, hiszen te jónak láttad azt, hogy egyszülött Fiad értünk testben elszenvedje a kereszthalált; azért javíts meg engem, és tekints sajátodnak, Emberszerető!”
Ma a Miatyánk imáját többször is elmondom családtagjaimért – akár élők, akár halottak már. Hiszen rajtuk keresztül váltam Isten családjának tagjává. Ideveszem még a lelki rokonaimat is. Kérem a Mennyei Atyát, hogy erősítse köztünk ezt az istengyermeki köteléket.

3.kedd:

„Jóságos Atyám, eltávolodtam tőled, s mindentől, amit nekem adtál megfosztott az esztelenség, idegen föld gazdájának szolgálatába álltam, és hasznavehetetlen jószágokat legeltettem, de a táplálékukkal már nem laktam jól. Azért hozzád siettem, mert a te jóindulatodat jól ismerem.”
Milyen haszontalan dolgok mérgezik az életemet? Tudom-e hogy ezek nem csak édességet nem adnak, de az atyai háztól is eltávolítanak? Ezeket mind el akarom hagyni, és sietek vissza Atyámhoz.

3.hétfő:

„Állhatatlan lelkemmel az atyai fegyelmezést elvetettem, és a bűnnek vadállati eszméi között éltem, tékozló módon töltvén egész életemet, én nyomorult, mert a szívet erősítő táplálékot otthagyva mulandó gyönyörök élvezetével teltem el.”
Figyelek-e mások figyelmeztető szavára? Ha szüleim élnek, mit érnek nekem az ő szavaik? Ha már odaát vannak, kiknek a szavára figyelek, hogy el ne tévedjek?

2. vasárnap:

„Tanításra mindig kész szavad lelki fülünkbe még visszacseng, a tétlenül henyélők lelkét fölserkenti, és isteni ihletésű szentbeszédeid a földről Istenhez vezető lépcsőt képeznek, Gergely atyánk.”
Az Úr napján különösen is figyelek az Úr szavára akár a templomban, akár a Szentírásból, akár az élet bármelyik sarkából szól hozzám. Ezek az Úrtól jövő szavak is közelebb visznek Hozzá.

2. szombat:

„Nem böjtöltek ősszüleink, ahogy Isten parancsolta nekik, hanem ennek ellenére ettek a tudás fájáról, s engedetlenség gyümölcséből szüreteltek halált, az élet fáját és a Paradicsom boldogságát pedig elvesztették. Azért tartózkodjunk, hívek az elenyésző eledelektől és a káros szenvedélyektől, hogy az isteni keresztről kapott életet elnyerjük.”
Milyen szenvedélyek tartanak fogságban engem? Legyenek azok látványosak vagy rejtettek, ma különösen is kerülni fogom, nehogy a paradicsomi boldogság helyett halált szüreteljek.

2. péntek:

„A böjt küzdelme számunkra a megtérés ideje, és örök élet forrása, hogyha jótettekre nyújtjuk ki kezünket. Mert semmi nem üdvözíti úgy a lelket, mint a rászorulóknak nyújtott segítség, a böjttel együtt felajánlott szeretet-adomány.”
Istenhez térésem útján sok jót kell tennem. Keresem a lehetőségeket, hogy a mai napon minél több jót tudjak tenni. Istenem, add, hogy ez az út is tehozzád vezessen!

2. csütörtök:

„Lelki böjtöt vállalva, testvérek, a nyelvetek se szóljon csalárdságot! Senki se adjon okot megütközésre, sem testvére botránkozására!”
Ma különösen is a számra, a nyelvemre ügyelek, hogy szavaimmal ne bántást, hanem békességet közvetítsek.

2. szerda:

„Szögezd át félelmeddel testemet, sebezd meg utánad való vágyakozással lelkemet, hogy a te szenvedésed szemlélése közben önmegtartóztatással töltsem a böjtre rendelt időt, s ne csak a gyomor felett, hanem a bűn minden más kapuján is uralkodjam!”
Ma igyekszem már a kísértést is fölismerni, hogy mihelyt jelentkezik, nyomban nyakon csíphessem. Nem akarom beengedni a bűnt szívem kapuján. Tekintetem nem a bűnre, hanem a keresztre szegezem.

2. kedd:

„Böjtöljünk lelki böjttel, megsemmisítve minden kelepcét.  Kerüljük a bűn botrányait is, és bocsássuk meg testvéreinknek vétkeiket, hogy mi is bocsánatot kaphassunk bűneinkre, mert csak ekkor lehet énekelnünk: Igazodjék fel a mi imádságunk, mint a tömjénfüst színed elé, Uram!”
Van-e, akinek nem tudok megbocsátani? Fölkeresem – legalább lélekben – és igyekszem megbocsátani neki, kiengesztelődni vele, hiszen Krisztus felé is csak így tudok imádságos lélekkel fordulni.

2. hétfő:

„Jertek, tisztítsuk meg magunkat irgalmas tettekkel és a szegények segélyezésével, nem kürtölve szét és nem téve közhírré jótetteinket, hogy ne tudja a bal kéz, mit cselekszik a jobb, hogy ne hiúsítsa meg a hiúság az irgalmasság gyümölcsét!”

Ma fölkeresem a szegényt, a rászorulót, a megértésre vágyót, s nem csak az utamba kerülőn próbálok segíteni. Keresem őket, keresem Krisztust bennük.

1. vasárnap:

 

„A te szent képed előtt meghajlunk, Jóságos, kérvén bűneink bocsánatát, Krisztus Istenünk, mert önként kegyeskedtél testileg a keresztre fölmenni, hogy megszabadítsd, kiket alkottál, az ellenség rabságából.”

 

Krisztus arca tekint rám az ikonról és mindenhonnan. Nem félek ettől az arctól, hanem biztatást kapok tőle. Szeretetem szerető tekintetét. Keresem Őt, mert Ő is keres engem.

1. szombat:

„Örült Szent Tivadar vértanú, ki mint édes kenyér, égő áldozatul mutatja be magát a Szentháromságnak. Az ő könyörgéseiért, Krisztus Istenünk, irgalmazz nekünk!”

Azért édes a böjt, mert Isten iránti szeretetünk jele. Szent Tivadar napja és a kolliba segít, hogy erről az édes szeretetről meg ne feledkezzünk.

1. péntek:

„Feltündöklött az önmegtagadás ékessége, mely az ördögi homályt eloszlatja; elérkezett a böjtölés szent ideje, mely gyógyszert ad a lelki szenvedélyekre.”
Böjtömet összekapcsolom a lelki tisztulással. Minden apró lemondásom egyben valami jó cselekedettel párosuljon. De ami ennél is fontosabb: böjtöt és jótettet, mindent Krisztusért.

1. csütörtök:

„A negyven napot, az előzetes tisztulás idejét  ma minden apostol koszorúja övezi,  akik a böjt idejét a Megváltó Krisztus példájára megszentelik,  és az ő föltámadását mindenkinek hirdetik,  s az Úrtól a mi lelkünknek irgalmat kérnek.”

Az apostolok nyomán én is szeretném megszentelni a böjti napokat. Őket kérem, hogy segítsenek a mai napon, hogy csak olyan tegyek, amely ezt a megszentelést szolgálja.

1. szerda:

„A fáról való étkezés folytán száműzve lettünk hajdan a Paradicsomkertből, de a te kereszted nyomán visszajutunk oda. Ezt emeljük feléd közbenjárónak, s híven kérünk téged, Nagyirgalmú; az önmegtagadás idején könnyek forrását add nekünk, mely megtisztít minket szenvedélyeink és bűneink minden szennyétől.”

Evéshez kapcsolódott az első bűn is, mely kiűzött minket az Isten adta boldogságból. Az evésben való megtartóztatással fejezem ki, hogy mennyire vágyom oda vissza. De még inkább az Eucharisztia vételével élem meg, hogy Isten újra nekem adja magát. Ez az igazi Isten adta boldogság!

1. kedd: 
„Ha bűnbánatot szeretnék is tartani, könnyeim nem erednek el: most is hanyagul élek, s büntetést érdemlek. De te igazíts helyre engem, egyetlen Jóság!” 
Mennyire veszem komolyan a bűnbánatot? Csak a fejemben zajlik ez a folyamat – mondják, minden a fejben dől el –, vagy tetteim is igazolják ezt a törekvésemet. Igyekszem tetteimmel is igazolni, hogy mostantól kerülni akarok minden bűnt – kivétel nélkül!

1. hétfő: 
„A böjti időt ünnepélyesen kezdjük meg, a lelki küzdelmeknek vessük alá magunkat! Tegyük tisztává lelkünket, s testünket is tisztítsuk meg! Böjtöljünk az étkezésben, de tartózkodjunk minden szenvedélytől is, a Lélek erényeit élvezve. S végezzük mindezt buzgósággal, hogy mindnyájan méltókká váljunk Krisztus Isten szeplőtelen szenvedésének ünneplésére s a szent Pászka lelki örömére!”
 

Címkék