Gondolatok

A bolond szerzetes

Valamelyik távoli monostorban élt egy bizonyos „bolond” szerzetes. Valójában nem volt bolond, de mások annak tartották úgy tetteiben, mint szavaiban. Egy este a monostor elöljárója (az apát) magához hívta és megkérdezte, mivel telt a napja, mivel töltötte az idejét. A szerzetes így válaszolt:

November 23. A készületi idő kilencedik napja: Szent Amfilók főpap, Szent Gergely főpap

„Örvendetes nap ragyogott fel, * mert az Úr templomába vezetik be azt, * ki a szülés előtt és a szülés után is szűz maradt...” (Az alkonyati zsolozsmán)

„Bölcsen meggyőzted * a földi uralkodót, * és nem hódoltál az ő fiának, * hanem elmésen tanítottad, * hogy ha a Fiú-Istent nem imádnánk, * azért az Atya méltatlankodna, * mert ő a Fiút felfoghatatlan módon, öröktől fogva szüli, * szenvedéstől mentesnek és test-nélkülinek, * úgy, ahogy annak léte van, ó szentéletű! (Alkonyati Zsolozsma)

November 19. A készületi idő ötödik napja: Szent Abdiás próféta és Szent Barlaám Vértanú emléke

„Égi, isteni fénnyel megvilágosítva, előre hirdetted a pogányoknak a jövendő üdvösséget, minden dicséretre méltó.” (A hajnali szolgálaton)

„Papként ajánlottál fel mindent, * és most Isten színe előtt állasz, * mert eléje járultál, * de nem idegen dolgok vérével, * hanem a sajátoddal, * és vértanú-kézzel áldoztál jó illatú tömjénáldozatot, * de nem a csalárd démonoknak, * hanem az Üdvözítő és Uralkodó Krisztusnak, * az örökkévaló Királynak, ó boldog!” (Alkonyati zsolozsma)